Új bejegyzés Frissítés

2012.07.20. 11:13 Rainion

*Csendben figyelte, ahogy Nwalca próbált még valami kis reakciót kicsikarni az erőtlen állatból. Ott állt, s csak nézte, ahogy a kettejük közti láthatatlan kötelék egyre szorosabbra fonódott, ahogy a ló nehezen előrébb lépett, s ahogy unokatestvére szinte "odarepült" hozzá, hogy a könnyeit visszafojtva átölelje az állat nyakát.* Nwalca... *Kezdte halkan, de hangja - tőle nem megszokottan - elcsuklott. Közelebb lépett a férfihoz, s a vállára tette a kezét.* Nwalca, én nem értek hozzá, de hallottam, hogy a rét tele van gyógyhatású növényekkel. Utána kéne nézned. Vagy megkérdezni valakit, aki ért hozzá. *Itt egy pillanatra Meredithre villant a szeme, de tekinteteik nem találkozhattak, a nő már a sarokban kuksolt, arcát hajzuhataga mögé rejtve.* Hátha javít valamit az állapotán. Addig se strapáld. El kéne látni a sebeit, és lefektetni a szalmára. Mit gondolsz, elfogad valamennyi élelmet tőled? *Kérdezte halkan Nwalcától.*

2012.07.20. 00:34 Hana

*Tudja jól, hogy férje őt mindig is levegőnek nézte, de most még annak se, ami érthető. Jelenleg ő maga is csak azért követi, hogy minnél többet megtudhasson róla és a körülötte zajló eseményekről. Érzelmeket egyáltalán nem táplál iránta, mint ahogyan másokért sem a családján kívűl, csak rokonszenvet, de az teljesen más dolog. A box túloldalán ácsorgott, a két férfitól kicsit távolabb, megtartva kettejük közötti számára tisztességes távolságot. Az ajtó kinyitását követően nekitámaszkodott annak, szemeit lehunyta és arra várt, hogy előbb a többiek vegyék szemügyre a jószágot. Kezeit karbatette, fejét kissé előre hajtotta és koncentrált. A levegő mozgása a ló körül eléggé csekélyolt, alig lélegzett. Amikor Nwalca megszólította lovát, érezte ahogy a ló próbált mozdulni. Levegővételek során erőtlenül kapkodott és fájdalomnál lévő hatalmas horkantásokat próbált produkálni, ami alig ment neki. Ekkor nyitotta ki hírtelen a szemeit, hírtelen mozdulattal, amiket egyáltalán nem lehetett hallani képességének köszönhetően, a box azon részéhez került, ahol nyitva volt és ő maga is láthatta az állatot. Szörnyű látvány fogadta, legszívesebben ráordított volna a férfira naivitása miatt, de helyette alsó ajkába harapott, ami igencsak kifakadt. Ujját odatette, majd hátat fordítva visszalépdelt a kiinduló pontjához. A box fala mentén gugolt le, lassan nekidőlt, kezeivel pedig átfonta a térdeit, amire homlokát hajtotta.*Mennyire naív.... *Gondolta továbbra is magában, hiszen teljesen egyértelmű volt, hogy a ló, hamarosan eltávozik.*

2012.07.20. 00:02 Presy | Nwalca

Nem igazán foglalkoztatta a mellette lévő, a problémái ellepték, letaszították a földre s fogva tartották. Hamarosan megszűnt létezni, élni, abban a sötét nyomorban lépkedni. A tenger sós szele csapta meg arcát, a tiszta levegő bekúszott orrába, megtöltötte tüdejét. Oldalra tekintett a vízre, majd a partra. Látta unokatestvérét, ahogy húgával játszik, és minden gondja elszállt, tudta, hogy ez annyira természetes, mint egy papírzsebi megfázáskor. De ahogy elérték az istállót, és a gyermekarcú Rai helyett egy férfit pillantott meg, minden szertefoszlott. Ismét belecsöppent a szennybe. Figyelemmel kísérte, ahogy megvizsgálja lovát, ahogy simítja kiálló bordáit. Nem szólalt meg, csak nézte az állatot, miközben azon gondolkozott, hogy régen együtt lovagoltak hárman. Rai, Lexie és ő. Az a ló, a lova egy olyan emléket hordoz magában, ami átsegíti olykor Nwalcát a nehéz időkben.  - Nem – préseli ki fogai közül – nem fog meghalni. – jelentette ki, habár pontosan tudta, hogy lova sorsa megpecsételődött. Odalépett hozzá és kinyújtotta jobb kezét, remélve, hogy az állat felismeri és odalép hozzá. Viszont ez hosszú percekig nem következett be.  - Pici pacim – súgta, mire a ló lassan emelte fel a fejét és lépett egyet Nwalca felé, de meg is torpant. Látszott, hogy minden egyes lépés fáj neki, alig állt már, de mégiscsak eljutott gazdájához annyira, hogy kinyújtsa nyakát és orrával megérintse Nwalca ujjbegyeit.  - Ügyes vagy, nagyon – Lassan átöleli a nyakát, miután azt a kis távolságot is megszüntette köztük. Sírni lett volna kedve, és érezte, hogy hamarosan bekövetkezik, pedig nem akart ennyire gyengének tűnni, főleg nem Meredith előtt, hiszen ugye ő is egy amolyan nőfaló, viszont az az oldala mostanra teljesen eltűnt, a háttérbe nyomódott. Ha csak Rai állna vele itt, akkor már rég utat engedett volna könnyeinek, hiszen unokatestvére előtt nem először borult ki.  - Ugye milyen ügyes Rai? Idejött… Ő erős, túlfogja élni -

2012.07.19. 23:06 Rainion

*Egy pillanatig értetlenül bámult unokatestvérére, de az aggodalmat látva a szemében, hamar rájött, hogy betegeskedő lováról beszélt... Hiszen ugyanúgy viselkedett, ahogy Rai tette volna. Bólintott, s mielőtt még Nwalca és Meredith elhagyta volna az étkezőt - a fiú talán egy pillanattal tovább bámult utánuk, mint normális lett volna -, megígérte testvérének, hogy mindenképp vet egy pillantást az állatra.  Lassan mindenki szedelőzködött az asztaltól. Még Kryshna is, de szerencsére a nő még mindig úgy gondolta, érdekelné a felajánlott lovaglás vele, mire Rai kicsit megint jobb kedvű lett, s biztató mosolyt küldött a nő irányába.* Ott leszek, hölgyem! *Ígérte neki, aztán ahogy ő is elhagyta az ebédlőt, a fiú is felállt az asztaltól, összeszedte az ott maradt tányérokat és evőeszközöket, majd anyjához lépett a mosogatónál, hogy óvatosan belecsusztathassa a törékeny holmikat a már megengedett langyos vízbe.* Meglátjuk, mi sül ki ebből. Most megyek, és megnézem Nwalca lovát, ha bármi történne, küldess értem egy cselédet. *A nő füléhez hajolt, s úgy suttogta, hogy senki ne hallhassa rajtuk kívül, majd további szavak helyett csöndben elnyelte pár ködfoszlány. Nem az istállóban jelent meg, mert tudta, hogy hirtelen feltűnése esetleg felzaklathatná a lovakat, hanem a félig tárt ajtók előtt. Csönd volt az építményben, de mielőtt belépett volna, már érezte, hogy társasága akadt.* Üdv újra! Remélem sikerült ellátni a sebet. *Köszöntötte a házaspárt, ahogy megjelent a félhomályban. Rögtön Meredithre villant a szeme, aki úgy állt ott, Nwalca lovának boksza előtt, mint aki éppen annak örülne a legjobban, ha legszívesebben elnyelné a föld. Rai halkan sóhajtott. Hát nem sikerült összemelegedni, gondolta.* Úgy hiszem, hasonló okokból vagyunk itt. Hadd lássam. *Lépett oda a bokszhoz, s rögtön elhúzta a reteszt, hogy kitárhassa az ajtót. Tudott arról, hogy unokatestvérének lova szörnyen sovány s rengeteget betegeskedik, de a látvány még ígyis megdöbbentette. Az állat az egyik sarokba húzódva állt, bordái szinte átbökték sebes bőrét, fejét leszegte, és leginkább úgy nézett ki, mint akiben már egy csöpp élet sem lakozik. A fiú visszafojtotta a lélegzetét, ahogy belépett a bokszba, s kinyújtotta a ló felé a kezét, hogy az megszagláshassa. De nem reagált. Így Rai vette a bátorságot, hogy gyengéden megérintse az oldalát, és végighúzza kezét rajta lapockától a faráig.* Nagyon, nagyon sovány. És élettelen.

2012.07.19. 11:21 Kryshna

* Így, hogy Meredith és Nwalca kettesben elindultak, Enayla pedig a konyhába ment ki, már csak ketten maradtak az ebédlővel, Raival. Őszintén szólva, ezt nem is bánná. A fiú, még ha esetleg  megjátssza is, de  az egyetlen, akivel valahogy még képes beszélgetni. Anélkül, hogy az hallatszódna hangjából, hogy legszívesebben lassan fojtaná meg.  Egyelőre ez is megteszi. Viszont az ebédlőben nem kíván tovább maradni, reggelijét sem fogyasztotta el-  A felkúszó indulatoktól egészen görcsbe állt a gyomra. Egy újabb konfliktus is kibontakozott előtte; egy másik nem teljesen tökéletes házasság. De legalább ebből megtudta, hogy Nwalca talán nem fogja olyan ellenszenvvel fogadni, mint a többiek... mert szinte teljesen érdektelen mások iránt. Leszámítva néhány embert, persze. Végigpillantott a hatalmas étkezőn, az aranyozott szegélyű, leomló függönyökön, a fényűzésön... halkan sóhajtott, mikor régi, bomladozó palotájukra gondolt. Egykor az is így csillogott. Feláll az asztaltól, majd Raira pillant, mosolyogva. * - Ha még mindig velem szándékozik jönni, egy óra múlva a hallban várom. Hadd ismerjem meg ezt a híres Balance-t...  * Így még lehetőséget is ad arra, hogy Enaylaval beszélgessen a fiú addig. Kryshna ezt tudja, szándékosan teszi. Udvariasan elköszön. Amint elindul, éles fájdalom hasít oldalába,meggondolatlanul oda is kap egyik kezével, majd magához emeli, és döbbenten látja, hogy vérzik. Átvérzett az egyik nyomorult seb. Annyi szerencséje van, hogy vörös felsőjén nem látszik. Halk léptekkel indul felfelé szobájába.*

2012.07.19. 02:23 Hana

- Nincs mit - *Miután elvégezte a kezelést, a törölközőt kirakta egy kicsit száradni majd a poharat az éppen rájuk nyitó szolgálónak adta.* - Miért is ne? - *Egyezett bele, majd elindultak az istállók felé. Ismételten gondolataiba merült. Vajon miért tette azt amit? Lovával lenne esetleg valami baj? A négylábú állatra gondolva az étkezőben lévő unokatestvéréhez való mondata ugrott be neki. Majdnem száz százalékig biztos volt abban, hogy a lóval valami baj van. Legszívesebben kérdésekkel bombázta volna Nwalca-t de nem tette, hiszen lehetett látni, hogy igen csak felkavarná az így is nyugtalan lelkét. Kezeit magaelőtt kulcsolta össze, az elöl lógó hajtincsek pedig lágyan csiklandozták az arcát, léptei mint mindig, most is halkak voltak. Szó szerint levegőnek érezte magát a férfi mellett, ami egy kicsit zavarta. A jó kedve kezdett elmúlni, tekintetével a padlót fürkészte egészen addig, amíg oda nem értek*

2012.07.19. 02:12 Presy | Nwalca

Elmélázva nézte, ahogy bekeni a talpát, majd lemossa kezeit. Nem fájt neki, nem is érezte meg igazán és ez megint új gondolatokra bírta. Némán bólintott, de nem szólalt meg. Meredt előre, mintha ott sem lenne, hanem valahol messze járna. Aztán hirtelen megérezte a talpán a langyos ujjakat. Meredith bekötözte a lábát.  - Köszönöm – nézett le rá, majd visszavette a cipőt és felállt. – Elnézek az istállóba, esetleg van kedved velem tartani? – nézett a nőre, és várta a válaszát.

2012.07.19. 01:52 Hana

* Látta rajta, hogy érdekes magyarázata nem igazán hatotta meg, de ő kérdezte és megadta rá a választ, így nem panaszkodhat. Miután mindkét talpát áttörölgette visszakapta a mézet és a mennyiséget nézte, hiszen a fele eltünt, különösebb reakciója nem volt egy váll vonáson kívűl. A mutató és középső ujját mártotta  bele, majd óvatosan a sebekre kente ami ilyenkor eléggé tud csípni. A félpohár méz nagyjából elegendő mennyiségnek bizonyúlt, hogy mindkettőn befedhesse a vágásokat. Miután bekente őket a vízben leöblítette a kezét, majd Nwalca-ra nézett *  - Egy kicsit hagyni kell, utána bekötjük és készen is volnánk -*Jelentette ki, majd az jutott neki eszébe, hogy őt is nőfalóként tartják számon, de véleménye szerint egyáltalán nem olt az, Rai pedig annál inkább*

2012.07.19. 01:39 Presy | Nwalca

Nagy figyelemmel hallgatta végig a leányzót, hiszen olyan információkat tudott meg, amiről fogalma sincsen, mondjuk az ilyesmi sosem érdekelte. Egy halk „aha” és egy jó nagy adag megdöbbentség után feleszmélt, mivel a talpa csiklandós volt, szóval nem sok kellett neki, hogy elnevesse magát, még így is, hogy tele volt vágásokkal.  - Hát nekem a méz… marad méz – fejtette ki érvét. Óvatosan nyúlt a leányzó keze felé és vette el kezéből azt a bizonyos üveg mézet. Még mindig gyanúsan méregette, de aztán letett erről a hülyeségről és inkább megízlelte azt a finomságot, így abból egy egy-két nyalásból lett vagy hét. Miután szomorú búcsút vett a finomságtól visszaadta Meredithnek.  - Szóval babapopó – ízlelgette magában a szavakat és önkéntelenül bekúsztak lelki szemei elé a kis Kai babapopója, ami tele volt barnás macikával és büdös meg undorító volt, és azt onnan neki kellett eltávolítania a tengerpart mellett. Kirázta a hideg és arca látványosan vicces fintorba ugrott az emlékkép hatására.  - Hát oké – nyögte, valahogy csak ennyi tellett tőle most így hirtelen.

2012.07.19. 01:25 Hana

* Miután megtöltötte, odavitte elé a vizet, majd a többi eszközt is pluszba még egy törölközőt. A sok sok kérdést hallva, amik eléggé érdekesen hangzottak tőle, még sikeresen türtőztette magát azon, hogy ne kacagjon. Miután eléült széles mosoly jelent meg arcán * - A méz antibakteriális anyagokkal rendelkezik, amik segítenek a seb gyorsabb regenálódását, ráadásul emiatt fertőtlenítő hatása is van - *Magyarázta a mézzel kapcsolatban azt, amit tudni kell. * - Ráadásul remekül hidratál, így sokkal puhább lesz, mint egy babapopsi és még édes illata is van - *Továbbra is csak mosolygott, atürölközőt a vízbe mártotta, amit kicsavart, így csak egy kicsit volt nyírkos* - Ingyen kozmetikai és gyógykezelés... Igen tudod halmozni az élvezeteket -* Végül csak elnevette magát és finoman törölgette a talpt, amin igen még vágások voltak a szilánkok által* - Kérsz? - *Másik kezével a poharat nyújtotta felé* - Sajnos csak egy két nyalásnyit tudok felajánlani

2012.07.19. 01:13 Presy | Nwalca

Amint odaértek kényelembe is helyezte magát. Nem akart tudomást venni a másikról, de aztán mégiscsak ráfókuszált.  - Mi az, hogy szorítsak valamit? – képed el értetlenül és tényleg nem érti – oké, hogy nem Rai vagyok, de azért bírom a fájdalmat – mormogta kedvetlenül.  - A méz édes, mi fájóak okozhat? – tette fel az újabb kérdést, de immár kedvesebb hangon, vagyis inkább érdeklődően, mint aki nagyon is kíváncsi. Nézte, hogy forró vizet tölt.  - Te nekem egyre gyanúsabb vagy. Gondolom most akarsz eltenni láb alól – szűkítette össze szemeit és árgus szemekkel figyelte a másikat. Előtérbe kerül a kíváncsisága, ami inkább volt gyermeki, mint csak amolyan érdeklődés. Mivel nem értette, hogy mire a méz és mi fog fájni ezért értetlenül gondolatokat kombinált össze.  - Annyi mézet tömsz belém, hogy az már az orromon jön ki, utána pedig belefojtasz a forró vízbe? Ha nem is halok meg, akkor az arcom égjen meg és örökre csúnya maradjak? – Kapott hirtelen arcához és megérintette bőrét.

2012.07.19. 01:03 Hana

- Egy pillanat - *Még gyorsan visszalépett a konyhába, hiszen az ebédlőből nem biztos, hogy Enayla hallja őt*- Örülök, hogy megismerhettem, minnél hamarabbi viszontlátásra - *Köszönt el tiszteletre méltóan, majd az ebédlőben lévőektől is. Kezei televoltak, a balban a gézt, míg a jobban a poharat fogta, amiben a méz volt. Nwalca mindezidőalatt megvárta, kinyitotta neki az ajtót, majd némán egymásmellett a folyosón haladtak. Hírtelen úgy tűnt, hogy soha sem fognak odaérni. Szeme sarkából fájdalmas arckifejezéseit és mozdulat sorait figyelte. Először mondani akart egy két megdorgáló mondatott de inkább hagyta, tudta jól, hogy ezen már nem változtathat, de legalább tanult a történtekből. A fürdőbe lépve a mosdókagyló mellett lévő polcra rakta a poharat és a gézt, a kád előtt volt két lavor, azok közzül a kisebbet vette el, amibe forró vizet töltött.* - Helyezd magad kényelembe és ha úgy van, akkor legyen valami kéznél, amit ha kell, akkor szoríthatsz - *Mondta, meglepően lágy hangon és elzárta a csapot

2012.07.19. 00:49 Presy | Nwalca

- Hű – morrant egyet, de végül rábólintott. A szolgák hoztak neki desszertet, valamiféle süteményt, aminek nagyon megörült és eddigi rossz kedve hirtelen szertefoszlott. Nagy mosollyal az arcán látott hozzá az evésnek. Az első falat finom volt, édes, pont ahogy szereti. A második falat is mennyeien finom volt. A harmadik viszont ismerős emléket hozott szemei elé. A húga utált étele. Ő kevésbé volt édesszájú, mint Nwalca, és pár évvel ezelőtt még direkt kergette is egy-egy falattal a kertben, hogy egye csak meg, és higgye el, hogy ez nagyon finom. Már nincs kit kergetnie a finom falatokkal.  - Menjünk – állt fel hirtelen, és hagyta ott a maradékot. A szolgák kissé értetlenül fogadták, hogy ma Nwalca alig evett valamit, de ez most hidegen hagyta. Megvárta míg a leányzó mellélép, majd csak után indult el, immár közösen a másikkal. Minden lépés fájt, égette, szúrta talpát. Agya folyamatosan zakatolt lova körül. Megakart fordulni és kimenni hozzá, de ezt máskor is megtudja csinálni. Most kénytelen eltölteni a nővel pár percet. Vágyott a magányra.

2012.07.19. 00:36 Enayla

*Lassan ő is befejezte a reggelijét s leszedte az asztalról az ő terítékét is majd a konyhába ment. * -Majd én elmosogatok. *Közölte a cselédséggel, úgy gondolta ők készítették a reggelit s a kupit is a konyhában majd ő el takarít maguk után. A cselédek meglepődnek de Enayla határozott kijelentésének nem mondanak ellent. Főleg meg nem a ma reggeli dorgálásuk után végképp nem. Futólag Meredith re Nwalcára nézett. Reménykedett benne most eltöltenek egy kis időt kettesben. Pozitívan csalódott Meredithben. Azt hitte hogy Ezio legidősebb lánya majd utálni fogja őt a korábbi viselkedéséért de tévedett. Egy igazi érett nő módjára viselkedik vele és hajlandó a jó kapcsolat ápolására vele. Ennek valahol legbelül nagyon örül. Eddig minden jól alakul és ez elégedettséggel tölti el.*

2012.07.19. 00:17 Hana

*A többiek különösebben nem foglalkoztak azon, amit tett, így kicsit megkönnyebbülve érezte magát. Miután az arca pirossága is elmúlt, neki fogott az étkezésnek. Először a salátát kóstolta meg, hiszen saját főztjét túl jól ismeri.* - Isteni -*Az első falatot követően azonnal ki is csúszott ez az egyszerű, mégis sokat mondó szó, majd jóízűen ette mindkét ételt. Legszívesebben farkaséhsége és annak finom ízvilága miatt habzsolta volna, de egy úrinő nem tesz ilyet, így igencsak konszolidálta magát előttük.* Kíváncsi vagyok, hogy a többiek mennyi időt tölthettek már el Tenoir többi tagjával és mi a véleményük róluk meg rólam is. Mostanság szinte csak velük vagyok, de nem is bánom. *Gondolt bele a mostani helyzetbe is, aminek kimondottan örült. Családja és a tanács is eléggé rossz fényben tüntette fel őket a szemében, de eddig egészen kellemesen csalódott bennük, mégis aggasztotta Nwalca viselkedése. A fiú mondandóját étkezés közben hallgatta, ahogy befejezte, ő maga is végzett. Még egy pohár teát ivott, majd szalvétával megtörölte a száját és némán felállt. A koszos tányérral, evőeszközével és pohárral a konyhába vonult, amit a mosogatóba tett. A pult alatt lévő fiókokat huzogatta kifele, hírtelen nem tudta melyikben talál gézt, de a legalsóban mégiscsak rálelt. A fiókokat vissza tolta és egy pohárba rakott néhány kanál mézet.* - Legközelebb a főzést követően majd elmosogatok... - *Mondta a felszolgálóknak* - Dehogy is! Nyugodtan bízza csak ránk! -*A válasza csak egy legyintés volt, majd visszatért az étkezőbe, ahol a többiek is az evés végénél tartottak, kivéve férjét. Halkan odament hozzá és a mellette lévő széken foglalt helyet.* - Miután végeztél mennyünk a fürdőbe -*Mondta neki, de látta, hogy gőze sincs miért kéne oda menniük* - Mutatok egy nagyon egyszerű és kézenfogható módszert a vágás által keletkezett sebek kezelésére

2012.07.18. 23:59 Presy | Nwalca

A leányzó kirohanásáért nem szólal meg, csak felsóhajt halkan. Úgy érzi kezd elmenni a étvágya, és ez is csak a lánynak köszönhető. Rai boldog üdvözlése némiképp feldobja, de egy idióta megjegyzés sem hagyja el száját, ahogy ilyenkor szokott lenni. A kérdésre csak megvonta a vállát.  - Fogalmam sincs – és valóban nem tudta. Milyen napja van? Rossz vagy jó? Az ilyeneket nem tudja megítélni, vagy csak nem akarja, hiszen az ő napjai mindig jók , vidámak és humorral telik. Furcsa lenne, ha benyögné, hogy borzasztó hányinger kerülgeti saját magától és kimondhatatlanul rossz napja van. A nemrégiben kirohanó Meredith arcát fürkészte.  - Beleléptem az üvegbe, mert úgy gondoltam verek egy kis bulit a szobámban. És mivel nincs öngyógyító képességem, sőt fogalmam sincs, hogy egyáltalán mi lenne az, kénytelen voltam bekötni és cipőt venni! – a hangja fokozatosan emelkedett fel a végére, habár tömény gúnnyal indult, a végére mégis fájdalmasan rándultak össze arcizmai. Mindig is problémát jelentett számára erről beszélni, a képesség témáról, ezért egy sóhajjal lenyugtatta magát. Totálisan felidegesítette a lány kirohanása, hiszen hogy képzeli őt számon kérni? Nincs kedve feleslegesen beszélni, szívét mardossa a halálfélelem, a lova elvesztése. Nem ért semmit, kétségek között van, és ez lehet kiül arcára is. Komoly érzelmeket kevesen tudnak belőle kiolvasni, de most egy percre megingott. A tudat, hogy a lova bármelyik nap összeeshet, még inkább bosszantotta. Közben a szolgáló remegő lábakkal sétált mellé és elkocsonyásodott kezekkel próbálta az ételt elé tenni. Nwalca ránézett a szolgálóra. Tőle nem kel félni, senki nem is tette, hiszen folyton mosolygott, kivétel akkor, mikor húga elhunyt. Kedvesen rámosolygott, mire a szolga is elmosolyodott és kieresztette a levegőt, majd meghajolt és elment.  - Rai, szeretném… ha megnéznéd, mert te jobban értesz hozzájuk és lehet, hogy tudsz róla mondani valamit – nézett unkatestvére irányába, és persze lováról beszélt. – nem tudom mi baja, de félek, hogy én teszem ilyenné – felvette az evőeszközöket és falatozni kezdett. Viszont hamarosan elment az étvágya.  - Ennek nagyon rossz íze van… - kenődött el és inkább fintorogva eltolta az ételt. Nem akart tovább a fullasztó szemek körében maradni. Szerette ha ő is a középpontban van, de nem így, ilyen állapotban.

2012.07.18. 23:23 Rainion

Bizony. De majd meglátja, Balance egy olyan ló, akihez nehéz nem kötödni! *Magyarázta, szeme újra pajkosan csillogott, s ez nem hagyott alább akkor sem, mikor unokatestvére az ebédlőbe lépett. Bár látszott a fiún, hogy nincs a legjobb passzban, Rai nagyon örült, hogy láthatja, s boldogan üdvözölte.* Nwalca! Rég láttuk egymást, egy kicsit mind a ketten el voltunk tűnve, nemde? *Csevegett volna még tovább is, ám Meredith "kirohanása" belé folytotta a szót. Ő is tudta, hogy nem éppen a legjobb a kapcsolatuk, tekinte Nwalca hasonlóan nőimádó természetét s közömbösségét a nő iránt. Amíg nem ismerte Ezio lányát, ez a dolog nem zavarta túlzottan, de a múltkori beszélgetésük óta egészen máshogy tekintett a kapcsolatra. El kéne beszélgetnem később majd Nwalcával, gondolta magában, a hozzáállásáról. Persze, érdekházasság... De Meredith igazán egy olyan nő, akiért megérné feladni a hűvösséget. Közben egy apró pillantást vetett anyjára, aki úgy tűnik, minden erejével azon volt, hogy valami elfogadhatóbb légkört teremthessen az asztalnál s a házban is. Rai valamire furcsa indítattásból úgy érezte, mindenképpen segíteni akart neki - bár nem tudta igazán, hogy inkább Nwalcáért vagy Meredithért tenné-e. Egyelőre azonban csak csendben rágódott vacsoráján, hiszen előbb őt is az érdekelte volna, miért is ilyen búskomor unokatestvére.*

2012.07.18. 23:09 Enayla

- Köszönjük Rainion. *Jegyezte meg fiának ahogy rögtön felugrott a fiú hogy segítsen a terítésben. Majd még Rainion mondatához hozzá tette.* - Valóban az előző két házasság nem épp felhőtlen boldogságban zajlott. De ez most nem egy Trenoir-  Avernoir kényszer házasság lesz így lesz okunk az ünneplésre nemde? *Hangsúlyozta ki a két család nevét s azt hogy ez nem köztük fog megköttetni. Ezt a hangsúlyt némiképp Krsyhnának szánta bár nem is tuddja igazán hogy miért csak jól esett kihangsúlyozni ezt valamiért. Mikor odaadta a nőnek a tányért látta rajta hogy az habozik elvenni. Magában csak nevetett ezen. Biztos arra gondolhatott Krsyhna hogy szemrebbenés nélkül megmérgezné. Ami így is lenne nem esne nehezére így eltenni őt lábalól de az túl gyors folyamat lenne. Nwalca megérkezésére csak az jutott ezébe hogy nah itt van az emlegetett személy is. Szép lassan már az egész kastélyban tartozó családtagok itt vannak az étkezőben.* - Korán reggelre egy egész malac Nwalca? *Kérdezi meglepődve majd jóízűen elneveti magát ezen.* - Hiába még mindig nagyétkű vagy. *Kortyol bele teájába ami most hogy kezdett kihűlni pont kellemesen forró ahogyan szereti.Mredith és Nwalca hűvössége sajnos beigazolja azt amit sejtett köztünk sincs minden a legnagyobb rendben. Halkan felsóhajt de közben tovább fogyasztja reggelijét. Szeme sarkából Meredith elpirulása azt sejteti benne hogy ebben a kapcsolatban is a női tag akar a kacsolaton javítani. * - Milyen napod volt ma Nwalca? *Kérdezi érdeklődve a férfitól, próbálja ezzel oldani a teremben lévő feszültséget.*

2012.07.18. 22:35 Hana

- Áh dehogy is, erről szósincs - *Kapta fel a fejét, de látta, hogy ez nem volt kielégítő válasz* - Őt csak hallottak alapján "ismerem" ha lehet ezt mondani - *Mondta röviden tömören, mert nem igazán akarta fírtatni a témát. A konyhapultra pillantva ő maga is felkapta azt a tálcát, ami az étkezéshez készült el.* - Én is nagyon jól éreztem magam és szívesen megismételném - *Bólintott majd óvatos léptekkel haladt előre tálcával a kezébe ahoz az asztalhoz, ahol Kryshna és Rainion ült a beszélgetésbe belemerülve. Az ételt úgy tette le, mintha az lenne a világ legtörékenyebb dolga, amin ha egy kis karcolást ejtenek, azonnal szilánkokra hullana. A fiúra nézve tekintete unottá vált, gyorsan le is vette róla azokat és ugyanúgy érdeklődve pásztázta Enayla által készített ételt, végül nőies mozdulatokkal helyet foglalt* Tipikus casanova... Jézusom, vajon miféle nőszemély után kaptam a csókot?! *Gondolatába teljesen beleborzongott, de nem voltak ennek látható jelei, miközben salátát szedett ki magának Nwalca toppant közzéjük* - Üdv - *Köszönt neki röviden, szemeivel figyelmesen követte mindenegyes mozdulatát és látta rajta, hogy valami baj van. Hírtelen érkezése és gyors elmenésre való kényszere meglepte, ismét belegondolt abba, hogy szinte egyáltalán nem is ismeri, ami valjuk be, eléggé bizar. Rajta és a reggelijén vacilált, nagyon éhes volt de egyuttal tudni akarta, hogy mi van vele, amivel fel is húzta magát. Alsó ajkába harapott, kezei ökölbe szorultak, majd hírtelen felpattant és a férfi elé lépett a lábán lévő cipőre mutatva* - Ez meg mi?! - *Kérdezte melepődötten, hangja kicsit megemelkedett, tekintetével az övét fürkészte, próbálta tartani a szemkontaktust de nem sikerült, teljesen zavarba jött, arca teljesen elvörösödött és gyorsan sarkon fordult* Mi a francot csinálok?! Teljesen hülye vagyok...*Futott át ez a gondolat az agyában, kezével arcához kapott, hogy a többiek ne vegyék észre kipirult arcát, végül egy sóhaj keretében visszalépdelt az asztalhoz és leült kicsit oldaltosabban, mint az imént, azért, hogy még véletlenül se lássa a többiek reakcióját a váratlan viselkedésére*

2012.07.18. 22:18 Presy | Nwalca

- Tudod kedves, ezt vitathatnánk. Mindenestre mosolyogj, mert hiába vagy szép, az undok gyűlölködésed taszító – még egy bájos vigyorral megkoronázza elköszönő beszédét, miután felállt és elment. Visszament a szobájába, ahol ellátta mezítelen talpát, és kivételesen cipőt húzott magára. Felvett egy viszonylag ép nadrágot és felsőt, persze mégiscsak egy megtépázott túlélőre hasonlított, mintsem egy hercegre, de ez így volt rendjén. Lement lovához, csendes léptekkel közelítette meg a látszólag pihenő, de nagyon is éber állatot. Megsimogatta orrát, majd körül járta. Elborzadva tapasztalta, hogy lova egyre soványabb, és most már sebek is megjelentek rajta. Nem értette, hogy miért, hiszen a legjobb ellátást kapja, akárhányszor kilovagol, utána mindig megnézeti egy szakértővel jó alaposan, hogy nincs-e baja. De ez a túlzott súlyvesztés, és a három seb, kicsit már aggasztotta. Órákat töltött lovával, próbált magyarázatot keresni mindenre, a furcsa rémálmokra, a tengerben történtekre, a folyosós rossz eseményre, és most erre. De nem látott a sötétségben fényeket, tehát maradt ott ahol kezdte az egész gondolatmenetét. Kifárasztotta ez a több órás agyalás, elméjét túlságosan megerőltette. Sosem szeretett komolyabban elgondolkozni valamin, de most ez történt, ami az éhezésig fárasztotta. Felbaktatott az étkezőbe, remélve, hogy most teljesen nyugodtan, egyedül képes lesz enni pár falatot, és nem lesz ott a fél vagy egész család, netalán egy undok kisboszi. De amint belépett a hatalmas étkezőbe, erős ingert érzett arra, hogy kiordítsa magából a fájdalmait, ugyanis bőven voltak és eszegettek. Nwalca pedig elmosolyodott.  - Szép napot! – hajolt meg mélyen, vigyorral az arcán. Átkozta magát, hogy ő nem érzékeli mások jelenlétét, pedig nem jött volna ide be, ha tudta volta, de már az a ha igazán lényeges, tekintve, hogy most tette le hátsóját egy szabad székre. Máris jöttek, hogy mit szolgálgatnak fel neki, mire rávágta, hogy egy egész malackát. Persze kételkedni nem kell, mert mind befalja, de azért rácsodálkozott a szolgáló, de utána rohant is el sebesen. Tekintete végigsiklott a jelenlévőkön.  - Milyen családias… - sóhajtott fel drámaian, bár legszívesebben röhögött volna egy oltári nagyot, talán még böffentett is volna úgy, hogy kitörik pár ablak, és a szaga pedig kiűzi az ittenieket. De ezt az ötletet elvetette.

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]