Új bejegyzés Frissítés

2012.07.30. 13:52 Kryshna

* Kryshna üres mosollyal nézi, ahogy a király üdvözli családját. Ők szívélyesen fogadják Eziot, megtisztelve érezve magukat, hogy külön köszönti őket. Kryshna egyik kezével erősebben szorítja meg Leonard azon karját, melybe belekarolt, de mást nem mutat. Szíve azonban dübörög, vérkeringése gyorsul. Nem csak a férfi látványa, de annak reakciója... olyan volt, mintha nyíltan az arcába vágták volna: nem volt ez nekem semmi. Nem jelentesz semmit. Aprócska hal a tengerben, homokszem a sivatagban... Kryshna fél, hogy mosolya már túl erőltetettnek hatna, ha Ezio tovább maradt volna. Arcizmai már így is fájtak, szeme kissé bevörösödött a reggeli zokogástól, de már kezdett tisztulni. Élete legboldogabb napjának kellene lennie, miért érzi mégis úgy, mintha a legrosszabb rémálmába csöppent volna? Legalább beszélgethetne valakivel. Mondjuk Drinával, vagy Marthával... fel is fogja keresni őket. Majd. Az esküvő után. Addig kitart. Olyannyira zavart, hogy fel sem tűnik neki a férfi furcsa öltözete, melyet ő nagyon is jól felismerne normál esetben.. de most szülei fojtott sugdolózása döbbenti csak rá, mit is jelent ez - hát persze, a Surák... Kryshna meglepve felvonja egyik szemöldökét, majd ránevet Leonardra, csóválva fejét, furcsállkodást mímelve. Elég közel éltek hozzájuk ahhoz, hogy tudja, milyen fajta módszereik vannak, mit művelnek, és ez cseppet sem tölti el boldogsággal. De nincs ideje újra felsérteni szíve sebeit, bár családja épp azt vitatja meg, Ezio milyen jó király is lehet. Leonardot is dícsérik, egyszer látták csak, de illedelmes, udvarias férfinek tartják. Persze sokat számít a felsőbb nemesi vér... Kryshna szabadkozva lép el tőlük. Fel kell mennie az egyik átalakított vendégszobába - ott fogják ráadni esküvői ruháját, s teszik rá az összes díszt, mely szükségeltetik. Ad egy csókot Leo ajkaira, majd ellép mellőlük. A művészek egyre hangosabban játszanak, fokozva a hangulatot. A ház népe egyre inkább kezd feléledni. A cselédek tálcákat visznek körbe, rajtuk különleges, déli és keleties előételekkel. Tökéletes hát a díszlet új élete komédiájához. Alig bírja megállni, hogy ne Ezio szobája felé vegye az irányt, hosszú, testhez simuló selyemruhájában nehezen tud lépkedni, vagy csak lelke nyomja rá a súlyt? Bárkivel találkozik, kedvesen mosolyog rá.  Van egy másik dolog is, ami aggasztja - hogy Enayla vagy Azeroth kérdőre vonná az előbbiek miatt. Bárhogy nézzük, mégha Ezio vissza is tért, mégis gyanús. Sóhajt egyet, ahogy baktat fel a hosszú lépcsősoron. Leo közben udvarias beszélgetéssel tereli beljebb Kryshna családját. Furcsállta, hogy a király még csak rá sem tekintett, de mindenkinek van rossz pillanata az életben. A horizonton szárnyas lovakon érkező démonok tűnnek fel, az egyik nagy démoncsalád küldöttei - hatásos egy belépő. Minden paripa szénfekete, szemeik zölden ragyognak, patáik finoman koppannak, ahogy leérkeznek pont a bejárat elé. Az esküvő amúgy is kint lesz tartva, démonok lévén nem templomban fognak megesküdni. A tündérek egy csoportja is megérkezett, így azok, kék lepkékkel nyomukban repkednek a kastély belső terein. *

2012.07.30. 13:25 Ezio

*Az esküvő előtti utolsó órában, mikor már tényleg minden a ceremónia körül forog jelenik meg Ezio a horizonton. A vízesés látványára elmosolyodik. Ez azt jelenti, hogy apja szentimentalizmusa az évek során mit sem változott. Még nem megy be a kastélyba. Nem tart semmitől. Kiürítette lelkét és elméjét és nem forog kockán az, hogy megrendül, összeomlik, összetörik. Minden rendben lesz. Mosolyogva indul el a kastély felé, a nyugati hídon keresztül. A ceremóniához nem illő, fekete orvgyilkos ruhát visel, mely kissé szakadt. Régen viselt ilyet, mikor édesapja beküldte a Surákhoz. Most náluk járt a sivatagban és ugyan nem töltött annyi időt ott, mint szeretett volna, szüksége volt rá. Nem királyként bántak vele, hanem régi barátként annak ellenére, hogy nagyon jól tudják, ki és mit csinál, mikor nem a gyilkosoknál van. A Sura szervezet nagyon régóta jelen van a kastélyban. Először fontos, nemes emberek ellen szerveztek merényleteket és Eziot is meg akarták ölni régen. Így ismerdekedett meg velük. Pár magas rangú orvgyilkossal barátságot kötött, miután meggyőzte őket, hogy halála csak botrányt szülne és megbontaná a békét a birodalomban. Apja utasítására tolvaj lett belőle. A szervezet legalacsonyabb rangja. Mindez tíz évvel azelőtt történt, hogy megismerte feleségét. Carment már orvgyilkosként ismerte meg, a nőt egy küldetése során mentette meg, mikor egy gonosz nagyurat iktattak ki a Surák. A nőnek semmi rangja nem volt. Egy egyszerű parasztlány volt valami démoni gyümölcsösben, melyet a gonosz nagyúr igáztatott le seregével. A Surák volt, hogy sokkal hatékonyabban iktattak ki egy sereget, mint maga a hadsereg. Végül Ezio visszatért a palotába és elkezdte az életét Carmennel. Hozott egy döntést, míg testvéreinél volt. Matias, a kapitány, a vezér, a főgyilkos megkérte, ismét csatlakozzon hozzájuk, mint régen. Ez nem azt jelentené, hogy egy életre eltűnik és mindenkit magára hagy. De egy hosszú időre kivonhatná magát a forgalomból. Ruházatáról apja, ki kint állt a kastély előtt rögtön tudja, hogy hol volt és mit csinált. Fekete, fáslisből és bőrből összetett ruházat, melyből itt-ott szakadtan lógnak a kötőanyagok. A Suráknál ez a nemesi, rangos öltözék. Apja még idegesebb lesz, de nem csinál balhét, hisz csak egy kis kikapcsolódásnak tartja. Drinát megkéri, távozzon, hogy fiával beszéljen. Ezio állja apja tekintetét és komolyan fogadja szavait.* Még számolunk a kimaradásod miatt az esküvő után. Most pedig végy erőt magadon és légy király! *Mondja neki szídva, korholva, mérgesen, fenyegetőn, kiabálva. Ezio meghajol apja előtt.* Igenis, apám. *Azzal elindul a kastélyba befelé. Teljesen mindegy, hogy kikkel találkozik a hallban, teljesen normálisan, király módjára viselkedett. Mikor odalépett Kryshnáékhoz, semmi nem látszott rajta. Mosolyogva csókolt kezet anyjának, hugainak és nővérének is. Apját erős kézfogással köszöntötte.* Remélem semmiben nem szenvednek majd hiányt. *Mondja mosolyogva a szülőknek és a népes testvéráradatnak. Kryshnára és Leonardra rá sem néz, de miért is tenné? Ezio most üres, érzelemmentes. Pont, ahogy egy jó Surához illik. Ezért is megy vissza. Erre van most szüksége. Addig pedig majd Altair fogja vezetni a királyságot. Illetve Enayla, de egy férfinek is kell lennie oldalán, még ha csak irányításban is.* Most pedig ha megbocsátanak, el kell készülnöm, hogy tiszteletemet tehessem ezen a csodás esküvőn...*Mélyen meghajol, melyet az egész családtól vissza is kap. Mindenkinek a családban ismerős lehet egyenruhája, hisz a Sura főhadiszállás délen van, nem messze Kryshna családjának városától és a várost a Surák tartják védelmük alatt. Végül elindul fel a lépcsőn. Lakosztályában, fürdés közben sem kínozzák gondolatok. Azért ment Matishoz, mert ő a mestere az érzelmek kizárásának. Fájdalmas, csak pár órás kiképzést kapott, de teljesen hatásos volt. Lefürdik, díszes fehérbe öltözik, majd csatlkozik a többiekhez. Már tényleg csak pár perc, hogy a ceremónia megkezdődjön. És alig várja, hogy vége szakadjon. Vissza akar menni a sivatagba.*

2012.07.30. 12:57 Kryshna

* Egészen büszke volt magára, ahogy feltűnésmentesen tudta játszani szerepét - a kedves, drága, boldog menyasszonyt. Még kis hibát sem ejtett. Korábban nem volt benne biztos, hogy képes lesz erre, de szerencsére nem történt semmi. Kicsivel korábban mentek el vőlegényével , mint mindenki más, de révén hogy holnap mégiscsak ők házasodnak, ehhez joguk volt. Nyugodt csendben andalogtak egyet a kertben, majd a kastélybéli szobájuk felé vették az irányt. Kryshna oldalról figyelte a férfi vonalait, csendben.. Mi lenne, ha beleszeretne ebbe a férfibe...? Leo igazán jóképű, teste szépen kidolgozott, modorára se nagyon lehet panasz, leszámítva a hajlamot a hűtlenségre, de pont Kryshna kövezné meg érte...? És a tekintete tele van odaadással,feltétlen szerelmet üzenve. Tényleg törődik vele. És ő nem lökte el magától. Csak egy kicsit kell magára erőltetnie. Igen, igen. Hisz Leo máris az övé. Arra a férfire pedig rá se tekint többé - nem hagyja, hogy szívét minden egyes alkalommal átjárja a fájdalom. Nem fog aggódni érte, minden percben arra gondolni, hol van, mit csinál, miért.. szerette-e őt valaha..? De véghez tudja ezt vinni? Most is, hogy elferdültek gondolatai.. megrázza fejét, s visszatereli magát a másik irányba. Hallgatta Leot, mosolyogva fogadta annak bókjait, míg felértek szobájukhoz... a sötét estében csak gyertya volt, mint fényforrás, titokzatos derengést kölcsönözve a szobának.. a férfi pedig gyengéden, finoman vetkőztette le a nőt, csak azután döntötte ágynak hevesen... Másnap Kryshna hajnalban ébredt. Borzasztóan érezte magát. Tisztátalannak. A kis esti, fekete hálóingében lépett ki saját erkélyükre. Hidegen fújt még a szél, de az ég derült volt. Nem lesz viharuk ma.... a nő egyszer csak azt vette észre magán, hogy sír. Ki akarta adni a felgyülemlett feszültséget. Hátrafordult egy percre - az erkély melletti ablakok roskadásig televoltak gyönyörű porcelánvázákkal, üvegcsékkel. Gondolkodás nélkül fogta meg ezeket, és kezdte lehajigálni ebből az emeletnyi magasságból, szótlanul, könnyei pedig csak folytak és folytak, a csörrenéseket viszonylag elnyomta a vízesés, de még így is lehetett hallani... perceken belül Leonard lépett ki az erkélyajtón, megütközve nézve menyasszonyát, aki teljesen kikelt magából. Gyorsan lépett mellé, s szelíd erőszakkal kényszerítette, hogy nézzen rá, hagyja abba, amit tett. Magához ölelte a nőt, és halkan csitítgatni kezdte. * - Ne aggódj, kedvesem... tudom, hogy sok ez a feszültség, a nyomás, amit az ostoba nemesi etikett erőltet ránk... de amint vége,és  Azeroth távozik, boldogan fogunk tovább élni.... és ma hozzám jössz végre. * A férfi elmosolyodott, és Kryshna is magára erőltetett egy mosolyt. Így kell lennie... de annyira nehéz. Űr van a szívében, ezt nem tudja kijátszani... Együtt visszafeküdtek még pihenni pár órát, csak jóval később keltek fel. A kastély már teljes díszben ragyogott. A felolvadt vízesésben a sellők gyönyörű dalokat dúdoltak, és ünnepi díszbe öltöztek - testük ragyogott minden pillanatban, mikor a felszínre bukkantak. A kastély köré vont bűvöletnek hála a levegő melegedett valamennyit, és hó helyett fehér rózsaszirmok hulltak alá, mely a föld egyes pontjain kis buckákká gyűlt. Ha valaki sokáig nézte ezt, szépséges varázslatnak lehetett tanúja - a buckák egy méretet elérve hófehér galambokká változtak, de elvétve, nagyon ritkán néhány vérvörös példány is született. A piros példányok száma az esküvő elkezdtére pont annyi lesz, mint a vendégek és családtagok száma. Bent is folyamatos, bár halk zene játszott - több ponton is ördögien ügyes zeneművészek álltak - főleg hegedültek és zongoráztak, bár egyikük se közelítette meg Enayla tudását, de országszerte híresek voltak. Már az összes szőnyeg fehérre volt cserélve, és több asztalka ki volt állítva, melyeken egy tálcára folyamatosan borkülönlegességeket tettek ki a cselédek. A vendégek egy része, aki talpon volt, vidáman élvezte a műsorokat. Kryshna családja is megérkezett, akiket a nő nem teljesen önfeledten üdvözölt  - jelenlétük nagyon megnyugtatta őt, de rossz érzést keltett benne, hogy nem tudathatja velük az igazságot, melyet más esetben mindig közölt. Édesanyja, édesapja, de itt volt még a négy húga, három öccse, két bátyja és egy nővére. Arrafelé sokkal inkább a nagyobb családmodell volt jellemző. Kryshna és Leonard mindketten fehérbe voltak öltözve, de ez még nem az esküvői ruhájuk volt, csak annak egy előfutára. Szívélyesen köszöntöttek mindenkit, aki útjukba került, és mosolyaikból végtelen boldogság és öröm áradt. *

2012.07.30. 12:41 Ezio

*A királyról így, pár órával az esküvő kezdete előtt még mindig semmi hír. Vissza fog térni, tán még az esküvő előtt, pont időben, de Ezio azt tervezi, hogy csak utána. Nem bírná elviselni, hogy Kryshna hozzámegy Leonardhoz, megakadályozni viszont nem tudja és nem is fogja. Az életébe kerülne. Szereti Kryshnát, de pontosan ezért dobta el a nőt magától. Hogy megértse, Ezio nem való hozzá semmilyen tekintetben. Azeroth egyelőre nyugodtan elvonult, mikor pedig felébredt, rögtön segédkezett mindenben, amiben csak tudott. Még sok dolog volt hátra, a ceremónia pedig nemsokára elkezdődik. Azeroth jelenlétét az is mutatja, hogy felolvadt a vízesés. A király nem szereti fagyottan, így az elemek neki kedveskedve megolvasztották a hatalmas víztömeget, melynek két hónap kellett, hogy befagyjon. A vízesés okozta zaj ismét elárasztja a kastélyt és van, akire negatívan, van, akire pozitívan hat. A Vén egyelőre nem sejt semmit, de ha valakire gyanakszik - nem is kicsit - akkor az Kryshna. Nem feltételezi fiáról, hogy szeretőt tartana, de valami akkor is történt kettejük között, amitől fia eltűnt, hisz Kryshna látta őt utoljára. Mindenesetre a nő jó színész, nagyon jól eljátsza, hogy semmiről sem tud, még Azeroth is elhiszi. Mikor van öt perc szabadideje a Vénnek, az unokáival tölti. Hol Meredithel, hol Celiával tölti az idejét. Négy óra körül Drinával beszélget. A lány örömtelinek tűnik, felszabadultnak, semmi jelét nem látja Azeroth megtört szívnek és léleknek. Pedig Drinát nagyon felkavarta, hogy Altair megcsókolta. Nem várta tőle. Már beleringatta magát abba, hogy soha nem lesz kettejük között semmisem. Nagyapjával beszélgetve azonban a lány elfelejti egy pillanatra a szörnyű történteket és belegondol, milyen csodálatos mennyegző kerül ma megrendezésre. Attól is muszáj elvonatkoztatnia, hogy apja és Kryshna szerinte összetartoznak és hogy ennek érdekében ő nem tehet semmit.*

2012.07.30. 12:23 Enayla

*Másnap délután 2- 3 óra között jár már az idő, a kastélybeliek nagy része még édes álmát alussza. A tegnap éjszaka történt események felbojgatták az egész kastély életét. A Trenoir családfő aki maga a király nyomnélkül eltűnt. Normális körülmények között nem is keltett volna Ezio hirtelen eltűnése ekkora zűrzavart, hisz a király bármikor eltűnhet egy kis időre ha a kedve úgy tartja. Azonban most semmi képp nem lehet normális esetről és mindennapi napról beszélni. Tegnap érkezett meg Azeroth Ezio apja, mindenki feszült és retteg hogy mi fog történni ha Azeroth kiengedi benne lappangó dühét, hogy fia hogy képes csak így szónélkül eltűnni megérkezésére rendezett díszvacsoráról. Mindenki tudja hogy ha Ezio nem kerül elő mihamarabb azt Azeroth akár képes a családon isl everni hogy ezzel "ösztönözze" saját stílusában a családtagokat h tegyenek meg mindent hogy fia előkerüljön. Mielőtt azoban ez bekövetkezni meg kell tudni vajon miért tűnhetett el Ezio ilyen hirtelen. Aki utoljára látta az maga Krsyhna volt, a király szeretője. Utoljára ők voltak kettesben s beszéltek, Krsyhna azonban az egész díszvacsora alatt úgy viselkedett mint aki nem tud semmiről s ugyanúgy meg van lepve. Azeroth ugyana vacsora alatt nem faggatózott, feltehetően a már megérkezett és a családdal vacsorázó más démoncsaládok nemesei miatt. Ez azonban csak a vihar előtti csend jele volt. A díszvacsora hol síri csendben hol pedig halk beszélgetésekkel tarkítottan zajlott. Ezután tért mindenki nyugovóra. Egyetlen embert talán kivéve és az Enayla volt. Mivel Azeroth a kastélyban van és tudja hogy fenn kell tartani a "jó" házasság látszatát pár holnijával egy szolgáló segítségével átköltözött Ezio lakosztályába hogy ha Azeroth felkeresné azt lássa hogy együtt közös szobában hál férj és feleség s nem különm ahogy az a valóságban is zajlik. Úgy ahogy eddig is nem volt képes aludni Enayla. Egész hajnalban s reggel majd délelőtt hol az ágyon ült hol felalá járkált hol pedig az ablak előtt pásztázta a vidéket. Elméjében csak úgy cikásztak a gondolatok. Vajon hova mehetett Ezio s miért? Tudja milyen feszült és zavarodott most ez ahelyzet. Minden sokkal könnyebb lenne ha Azeroth nem jött volna ide de valahol tudja ez elkerülhetetlen volt.*

2012.07.29. 19:58 Kryshna

* Amint a férfi eltűnik, leveti az ostoba, érzelemmentes maszkot, és teljes szívéből zokogni kezd, háttal nekiesik a falnak, és csak az támasztja testét, mely erőteljesen rázkódik. Hát itt van vége....  Hosszú percek múlva jelenik csak meg a vacsoraasztalnál. Arca mosolygós, nem látszik rajta semmi különös. Csak a keze van befáslizva. Egy rövid szövegeket elmond, magyarázkodásként, hogy az egyik cseléd véletlenül elejtett egy vázát, s azt megpróbálva elkapni húzta meg csuklóját, semmi különös. Belül teljesen össze van törve, lelkében még most is az a zokogó nő, akit fizikailag a lenti teremben hagyott. Mikor Ezioról van szó, nem mutat arcán semmit, csak annyi aggódást, mely megengedett ilyen helyzetben. Ő nem képes kiüresedett , kiszipolyozott vázként viselkedni, mivel elég érzelemteljes nő, lelkében dúlnak az indulatok, és az esküvő már csak egy hajnalnyira van tőlük... *

2012.07.29. 19:42 Ezio

*A szavak eljutnak a tudatáig, de nem tudja felfogni, hogy azok után amit tett, a nő csak úgy leteremti. Akármennyire is próbált nem tiszteletlen lenni, a királynak megmondani, hogy mit csináljon, nagy tiszteletlenség. Ránéz, kikerekedett szemekkel. Nem lát a nőn semmi érzelmek. Ezio profi ebben. Kiölte magából és a nőből is. Nincs miért a továbbiakban aggódni. Csak egy pillanatra néz a nőre, de nem bír tovább, mert Leonard jut az eszébe. Ahogy a nőt csókolja. Az ő szerelmét... nem bírja elviselni a gondolatot, hogy hozzá ér, magáévá teszi. Ezért ahogy teheti, kimegy a szobából. Eltűnik kint a kastély sötétjében és legközelebb már a szirten jelenik meg. Nem fog visszamenni a vacsorára. Képtelen rá. Amúgy sincsen olyan állapotban. A hídat nézi, majd a kastélyt. Megteszi most azt, amit Altair mondott neki. Maga mögött hagy mindent. De hogy a történet kerek legyen, egész legyen és igazságos, rácáfol fivérére: nem a nővel teszi azt. Nem fog örökre elmenni. Nem is fog napokra eltűnni a semmiben. Csak pár órára. Talán egy egész napra. De eltűnik. A szíve megszakadt attól, amit tett. A nő hidegsége pedig ráébresztette, hogy már nem tudná akkor sem helyrehozni a dolgokat, ha akarná. A tűrőképessége mindig is hatalmas volt, most még is elérte a határt. A pletykák pedig máris elindultak a kastélyban: a király eltűnt. A cselédség kétségbeesett magyarázkodásba kezd Azerothnak, de senki sem tudja megmondani, hova tűnt a király. Azerothon nem látszik semmi, együttműködő és segítőkész, aggódást mutat, de valahol, mélyen belül, fortyong a dühtől, hogy Ezio hogy volt képes hazaérkezését íly drámába folytani. Jól tudja, hogy valami nagyon nincs rendben és amíg Ezio nem kerül elő, tudja nagyon jól, hogy kit vegyen elő emiatt. Enayla és Kryshna fogják a Vén minden támadását elsínyleni.*

2012.07.29. 19:31 Kryshna

* Sóhajt egyet a férfi szavaira, majd végre elkapja tekintetét. Nem tehet mást, bele kell törődnie sorsába... hozzámegy Leonardhoz, és Eziot teljesen elkerüli. Enaylával egy párt fognak végre igazán alkotni, és nem lesz semmi gond. Sok ideig, nagyon sok ideig fog ez neki fájni, de majd egyszer elmúlik... fordulna, hogy megpróbálja ismét feloldani a zárat, mikor Ezio eltaszítja magától, meglepve ezzel őt. Nemcsak a férfié, az ő légzése is felgyorsul, törött balkezével kap mellkasához, de a fájdalmat az őt elfogó döbbenettől nem is érzi. Látta már ilyennek a férfit. Tomboló, vad erőtömegnek. Kinyílik mögötte az ajtó, s Kryshna tekintete rögtön arra villan. De habozik. Az ide elérő pár üvegszilánk elől sem takarja magát, az egyik vékony,véres csíkot húz arcára, de igazi kár nem éri a nőt, messzebb volt ő annál. Percekig csak áll egy helyben, mozdulatlan, megdermedve. Most nem képes rögtön a férfihoz ugrani, és lefagyasztja a félsz is, mert mi lesz, ha valaki épp erre nyit be? Ráadásul, a férfi épp most lökte el magától. A meglepettségtől és ijedtségtől még mindig nem érzékel se fizikai, se lelki fájdalmat. Egyedül a férfi kicsorduló vérének látványára eszmél, és ez kizökkenti.  Retteg, igen, halálosan, de attól még jobban retteg, hogy Ezio meggyógyíthatatlan sebet ejt magán. Szerelmét nem lehet könnyen kitörölni, és ő aggódik ezért a férfiért.. Egész teste remeg attól, amit tenni akar, de lép egyet előre.. kettőt, hármat,négyet... tízet, míg végre a férfi mellett áll. *- Ezio Trenoir! * Mondja ki. Hangja határozottan cseng, tekintete üres. Megvárja, hogy a férfi legalább rápillantson. * - Te vagy  a király. Nem hagyhatod el magad. A vacsora hamarosan elkezdődik, Lord Azeroth előtt nem mutatkozhatsz így, senki más előtt sem. * Érzelemmentes hanggal csak ésszerű tényeket közöl, csendesen, nem tiszteletlenül és parancsolóan. Most semmi személyeset nem visz bele, pedig sok mindent tudna. Kryshna már egyszerűen nem bízik önmagában, abban, hogy puszta érzelemmel hatni tudna rá. Szíve majd megszakad.* - Hallgatok szavaidra, és elmegyek.. de csak miután megbizonyodtam róla, hogy épségben vagy.. * Szavai elfúlnak,egy kicsit elengedte most magát. Lélegzetét visszafojtva várja a férfi válaszát, már ha válaszra méltatja egyáltalán. Borzasztóan veszélyes helyzetbe csöppent.*

2012.07.29. 19:09 Ezio

*Sosem akart ekkora fájdalmat okozni a nőnek. Sohasem. De Kryshna túlságosan elengedte magát. Túl sokat engedett meg minden tekintetben és ezt király létére nem tolerálhatja. Arról nem is beszélve, hogy mindent el kell magában folytania. Vágyat, szerelmet, a nő iránt mindent. És mivel Ezionak semmi nem maradt. Hát ilyen.* Ne feleselj mégegyszer. És messze kerülj el. *Mondja még egyszer durván, egy utolsót szúr a nőbe, hogy tényleg véget vethessen mindennek. Mindennek... Ezio most üresebb, mint valaha. A nő szerelme volt az utolsó dolog, ami maradt neki. Elvesztette feleségét. Lányai bizalmát. Enaylát már a legelején és a bágyadt kísérlet, melyet tesznek.... nem vezet sok mindenre. Enayla azt kérte tőle - mégha a szavakat nem is mondta ki, de Ezio tudja, hogy erre vágyik -, hogy csak és kizárólag őt szeresse. Ő legyen neki, ne legyen harmadik személy. Még Lumier szemei is kitágulnak attól, amit most Ezio tett. Úgy viselkedett, mint az apja. A szörnyű felismeréstől hirtelen elsápad. Ez lenne ő? Egy verem a mellem arra, hogy király vagyok férfi és közben megfélemlítek minden élőt? Nem. Ez nem lehet ő. Hirtelen löki el magát a nőtől és ismét szaporán kezdi el venni a levegőt. Úgy, mint mikor először kiakadt Kryshna előtt. A nő hirtelen jut levegőhöz. Az ajtó már nyílik, kimehet rajta, elfuthat a kegyetlen férfitól. A felismerés, hogy ugyan olyan kegyetlenül bánt most Kryshnával, mitn apja vele mindig. Ez lenne a sorsa? Követnie kell apja vonalát, ha azt akarja, hogy tiszteljék? Rátámaszkodik az asztalra és hangosan üvölt egyet kínjában. Kintről még mindig nem hallatszik semmi, de Kryshna bármikor elfuthat, hisz hogyan bánt vele? Mint egy darab kővel...érzéketlenül... Miért tette, hisz a nő számára minden? Az igazság az, hogy ennyire nem volt képes elviselni, amit Leonard csinált a nővel, hogy még bántotta is. Erre nincs mentség. Bántotta...ezt nem teheti jóvá...hogy is tehetné. Felkapja az asztalt és nekivágja az üvegablaknak. A felé repülő szilánkok szétvágják arcát. Ismét kiborult. Az izzadtság csak úgy ömlik róla. Eltörte a kezét. Csak ez a mondat jár most Ezio fejében, ahogy elkezdi darabokra szedni a szobát: Eltörted a kezét. Eltörted a kezét. Eltörted a kezét... Arcáról csorog a vér, hangja megrázza a szobát és Kryshnát csak még inkább elfoghatja a rettegés. Ezio eszét vesztette volna? Nem.... Ezio önmagát vesztette el. A mai nappal talán véglegesen.*

2012.07.29. 18:54 Kryshna

- Mit.. * Kezdte volna felindultan, jobb keze még mindig a kilincsen, mikor a férfi az ajtóhoz nyomja. Mintha valami betörő lenne, akit el kell hallgattatni, de csak miután megkapta a kellő büntetést. Egy elhaló " Ez fáj... "-nak hallható nagyon halk nyögés hagyja el az ajkait. Valóban teljesen más a férfi aurája, és a helyzet, mely csak külsőleg hasonlít előző történésekhez. A hatalmas férfi tényleg fájón nyomja az ajtóhoz, s a hirtelen mozdulattól Kryshna kilincsen lévő kezén csuklója durván megreccsen. Másik kezével odakap,de erre a mozdulatra élesen belenyilall a fájdalom. Eltört.  Ekkor fogja el a jeges rémület. Halálfélelem. Hogy jóval többet engedett meg, mint valaha. Talán mint valaha bárki Ezioval szemben. Elfelejtette azt, hogy ez a férfi, a szerelme... az egyik leghatalmasabb démoncsalád feje. Óriási csaták vívója, mérhetetlen erő örököse. Arca teljesen elsápad, ahogy visszaidézi magában mondatait, szíve hevesebben dobog, mint eddig bármikor, teste remegni kezd, hát még mikor a férfi kimondja s durva szavakat. Meg sem lepődik azon, hogy hajánál fogva rántja meg őt, bár fájdalmát kiadva felszisszen egy kicsit. Ránézve, Ezio láthatja rajta a döbbenetet és félelmet, mely csak úgy süt tekintetéből.  Egészen más megvilágításba helyezi ez előtte a férfit. Már sehol sincs az az érző szívű, önzetlen és mindig udvarias Ezio, akit először látott. Elkerekedett szemekkel néz fel rá, és nem mer egy szót sem szólni, csak ép kezével tesz egy sikertelen kísérletet az ajtónyitásra. Mellkasa észvesztő gyorsasággal emelkedik fel és le. Húzódna ő hátrébb, de képtelen, hiszen csak az ajtó van mögötte, és a hideg fal.* - Megértettem, persze... hogyne értettem volna.. * Suttogva ejti ki a szavakat, de nem képes tekintetét levenni Ezio szemeiről, mely talán tiszteletlenség is most. De olyan új neki, ahogy a férfi most ránéz. Mintha ki akarná törölni létezését. És ez jobban megijeszti, mint bármi más. Szeme megtelik könnyel, és egy csepp ki is csordul, le az arcán. Átfut a fején, hogy még csak válaszra sem méltatta őt, egyik tekintetben sem. *

2012.07.29. 18:38 Ezio

*Egy ideig hallgat minden sértést, melyekben egyetlen igaz szó sincsen. Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz. Azt akarta, hogy a nő átlásson ezen. Hogy ha ugyan most el is válnak, tisztában legyen vele, hogy ez egy szükséges rossz. Egy kis időre. Talán. Nem tudja pontosan mit akart ezzel, de mélységesen felháborítja és leírhatatlanul dühíti a rengeteg vád és sértés, melyek a nő száját elhagyják. Ő szúrt Enayla alakjával a nőbe, ezt jól tudja, de nem volt joga ezt visszaadni. Nem érdekli, hogy az ajtó miért nem nyílik és valahol sejti is, hogy Lumier szórakozik már megint. Mivel Ezio a jó utat, a helyes lépést választotta akkora is, ha megszakad a szíve, ez Lumiernek nem tetszik. Lumier a rossz utat akarja, ahol mindenki más sérül, csak Ezio nem. Ez így nem fogja szórakoztatni, de Ezionak ki kell tartania. Illetve próbál. Némiképp... cselekedetei ezt valamilyen szinte cáfolják. Két öklével ráver az ajtóra, majd nem húzza el onnan, hanem alkarját ráfekteti az ajtóra mindkét kezének és úgy szorítja a nőt az ajtóhoz. KÍvülről nem hallanak semmit. Lumier varázslatot mondott. Kívülről hallani beszélgetést, mely le sem játszódik, hol tényleg csokrokról esik szó. Ez akkora dráma, hogy Lumier nem akarja, hogy megzavarják. Nézni akarja és élvezni, hogy Ezio újra elgyengül és esetleg magáévá teszi a nőt. Büntetéstől. Fájón. A király gyönyörére. De Ezio nagyon küzd most ezellen. Kellemetlenül nyomja a nőt az ajtóhoz, nem szexin, nem tüzesen. Semmi romantikus nincs benne, ahogy felpaszírozza szinte rá, hogy végre elhallgasson. Az meg azátn csak megalázóbb, hogy Kryshna arccal az ajtónak, nem a férfinek van.* Azonnal hallgass el. *Mondja parancsolón. Ridegebb és dühösebb, mint valaha.* Soha többet ne merj velem így beszélni. *Itt kicsit erősebben löki az ajtóhoz.* Soha többet ne merj ilyen dolgokat vágni a király fejéhez. Én vagyok a királyod... *Mondja hangosan, megnyomva, nyomatékosítva a szavakat. A nőt a hajánál fogva fordítja meg, egy nagyot rántja rajta, fájdalmat okozva ezzel.* Tanulj meg viselkedni. Különben megnevellek, Kryshna. *Tekintete fenyegető, rémületet keltő.* Abban semmi élvezet nem lesz. Fájni fog az első pillanattól kezdve. Megduglak, a király gyönyörére, a te szégyenedre és fájdalmadra... *Minden szava csak még inkább pusztítja a képet a nőben Ezioról. Nem engedi többet Lumiernek, hogy játszon a fejével. Hozott egy döntést.* Megértetted? *Kérdi, tekintete szikrát szór, testével nyomja továbbra is az ajtóhoz a nőt. Erekcióját erősen hozzányomja, ami jelen pillanatban biztosan undort vált ki a nőből.*

2012.07.29. 18:25 Kryshna

- Csak a te karjaidban voltam valaha is boldog.. szerelmes voltam. Vagyok.  Talán leszek örökre... *Mondja remegő hangon,most teljesen feltárva gondolatait.  Kézfejével durván megtörli szemeit . Ajkaiba harap, hogy ne bőgje el magát, mint valami csecsemő. Ostobán érzi magát, és legszívesebben tényleg hangosan sírva fakadna, majd... majd mi? Felvágná az ereit, vagy leugrana a vízesésbe,ha nem fagyott volna be? Esetleg. Nem érzett még ekkora fájdalmat. Hogy ne jelentsen... de átfutott agyán valami. Ajkain halvány mosoly jelent meg, de ez a mosoly igencsak gúnyos volt. * - Semmit? Valóban semmit? Miért nem néztél hát rám úgy, mikor megláttál Leonarddal? Miért válthattam ki ilyen érzelmeket? Vagy azokat is játszottad? Játszottál egy ide érkező, naiv nővel.. aki immár csak egy használt szeretővé avanzsált? Minden hazugság lenne? Mert ha képes vagy azt mondani, hogy nem érzel már semmit.. * Itt egy percre megbicsaklik hangja, belegondolva ebbe a szörnyű eshetőségbe * - akkor sosem szerettél igazán... csak a testem kellett..? * Itt kimondta másik legnagyobb félelmét ezzel kapcsolatban. Nem egyszer volt már erre példa, de Kryshna erre - legalábbis úgy gondolta - bármikor rá tudott jönni. Tévedne? Könnyei újból elkezdtek csorogni. Folytatta volna még tovább, de eljutottak agyáig a férfi utóbbi szavai. Enayla... beugrik neki az is, ahogy a férfi a nőt kényeztette fenn, szobájában. Milyen bensőségesnek tűnt a hangulat... a féltékenységtől majd megőrül. Fellobban a harag tüze szemében. * - Legalább nézz a szemembe, az Isten szerelmére..!  Ó, de hogy is lehetek ilyen buta... * Elmosolyodik, hangja maró gúny. * - Várnak minket. Vár a gyönyörű feleséged, a királynőd. Engem pedig a drága vőlegényem.* Csattan fel, majd hirtelen az ajtóhoz lép, olyan indulattal , mely tőle oly ritka. De a kastélyban már rájött párszor, hogy ez nem az a hely, ahol kontrollálni tudná magát. Legnagyobb döbbenetére azonban az ajtó nem nyílik... hiába rángatja a kilincset. Mintha beragasztották volna. Egy pillanatra elfeledkezik mindenről, s dühösen Ezio felé fordul. * - Miért van szükség ilyen gyermekded módszerre ? Kínozni szeretnél? Még jobban meggyötörni? * Kérdezi durván, nem tudva, hogy Lumier játszadozott a zárral.. talán élvezni akarja még ezt a kellemes színdarabot. *

2012.07.29. 18:09 Ezio

*Remélte, hogy a nő majd faképnél hagyja bunkó szavai miatt, de nem így történik. Annak viszont örül, hogy nem lát át rajta. Hogy nem vágja a fejéhez, hogy hazudik, mikor ezt mondja.* Nem jelent ez már nekem semmit. Csak veszélybe sodrom magamat, lányaimat, feleségemet. A birodalmamat. Egy olyan nő miatt, aki más karjaiban keresi a boldogságot. Mert oda tartozik. *Még mindig nem néz a nőre. Fél, ha meglátná gyönyörű arcát, csillogó szemeit, könnyeit, képtelen lenne arra, hogy véget vessen ennek. Hogy ezt akarja-e? Nem. Semmiképpen sem. Túlságosan beleszeretett a nőbe. De ezt nem hallotta nagyon vissza. Inteligens férfi, ő átlát a nő ködjén, melyen keresztül beszél. Jól tudja, hogy Kryshna mennyire szereti őt. De tényleg, még sosem hallotta tőle. Vagy csak nem emlékszik. Meg kell állítania ezt, mielőtt baj történik. Ezt javarészt apjának köszönheti. Valamelyest felnyitotta a szemét. A veszély közeledtével jobban átgondolta a dolgokat. Ha Kryshnát ő vehetné el, ez lenne mindenidők legtökéletesebb király-királyné kapcsolata. De nem sóvároghat valami iránt, melyet nem kaphat meg. Mely nem lehet az övé. Enaylára kell koncentrálnia. Vele kell tökéletes király-királyné kapcsolatot kialakítania, ezt el is kezdte. Ebben Kryshna csak akadályozza. Gyönyörű szemével, tökéletes testével. Gyönyörének hangja folyamatosan a férfi eszében kiáltozik és ha tehetné, ha jogában állna - vagy mersze lenne - megint csak magáévá tenné addig, míg a gyönyör el nem fojtja minden kis aggódásukat és boldogtalanságukat. Nem akarja, hogy vége legyen. Még sem ezt mondja. Azt mondja, mit királyként mondania kell.* Igen, ez a döntésem. Ezt választom. Enaylát választom. *Vonja még bele feleségét is, hogy a nő biztosan ne akarja semmire sem rábeszélni, hisz ez nagy érvágás lehet számára.*

2012.07.29. 18:00 Kryshna

*Kryshna azonnal felnézett. Ezio kimondta azokat a szavakat , melyektől már az elejétől fogva rettegett. Emiatt a gondolat miatt nem volt képes átadni magát érzéseinek, a férfinek. Ezért nem vallotta be szerelmét, és fogalmazott ködösen állandóan. Sosem szerette kiadni magát, hiszen akkor sérthetik fel legjobban a lelket.  Félt, hogy a király majd csak úgy eldobja, mint valami használt rongyot - megteheti, miért ne tehetné? És nagyon jól tudja, hogy ő nem tehet ez ellen semmit. Nem másíthatja meg a király döntését. Legszívesebben azonnal elfutna innen, menekülne, ahogy szinte hallja gondolataiban, szíve épp darabokra törik. Dehát Ezio szavai miért is ne lenne jogosak? Talán csak idő kérdése volt, hogy ez bekövetkezik... de az a sok együtt töltött perc, az a túláradó érzelem, vad szenvedély... csak múló szeszély lett volna minden...? Ilyen egyszerűen félredobható lenne? Kryshna ebbe nem képes beletörődni, ahogy megmozdulni sem. Hiába menne el szaladva, lábai mintha a földbe gyökereztek volna, ráadásul remegni is elkezdtek, majd ezt a remegést egész teste átvette, a ruhában szépen kirajzolódó alakja finoman imbolygott. Már nem volt képes ennyi érzelmet magában elfojtania, most biztosan nem... a könnyek lassan, megállíthatatlanul kezdtek lecsorogni arcán, ahogy könnyes tekintetét a férfi arcára szegezte. Nem volt ez vádló, csak teljesen összetört. Egyértelműen tükröződött arcán minden,ami átfutott fejében. Ilyennek még sosem tűnt fel, senki előtt. Nem csak összetörve, megalázva és kihasználva is érezte magát. Dühös azonban nem volt.  Nyelt egyet, érezve torkában a gombócot. Csendesen sírdogált, nem akart felzokogni Ezio előtt. Elszorította hát a sírás hangjait. *- Tényleg ezt választod?  * Még hangján is átérződött a kétségbeesés. Nem tudta vádolni a férfit, ahhoz túlságosan is megértette a férfit. Ezer indoka lehet arra, amit most tesz, hogy megpróbálja elszakítani magát a nőtől. De Kryshnának akkor is fáj, ahogy a férfi még csak rá sem nézett, ahogy kimondta ezeket a rövid, de komoly szavakat. Legalább ennyit megérdemelne, nem...? Hogy lássa a férfi szemét, ahogy az örökre elküldi. Hiszen szerette ezt a férfit, úgy szerette...  *

2012.07.29. 17:45 Ezio

*Kitörni? Ugyan. Ezio csak rájött egy két dologra. Addig bírta ezt az egészet Kryshnával, amíg Leonardot ki tudta belőle zárni. A férfi azonban állandóan provokálja mert azt hiszi, hogy Ezio lágyszívű. Pedig nem. A férfi egy oroszlánlélek. Ehhez pedig hozzátartozik a büszkeség. Még egy tíz perc eltelik, mire csak ennyit mond.* Én ezt nem tudom tovább csinálni. Végeztem. *Mondja teljesen ellenmenve saját szavainak korábban. Hogy nem fogja elhagyni a nőt. De ez így nem mehet. Legalábbis így érzi. De lehet, csak apjától rémült meg annyira, hogy okot sem akar adni a férfinek arra, hogy bántsa és el kelljen hagynia lányait erről a világról. Megfutamodott. Erre nincs is jobb szó. Rá sem nézett eddig sem a nőre, mert egyáltalán nem akart ránézni. Nem volt rá képes. A látványa csak képeket vetített volna be a férfi elméjébe. Ahogy Kryshna mesztelenül fekszik Leonard alatt. Még a gyomra is felfordul tőle. Tudja, hogy beképzelt és túlságosan királyos, ahogyan viselkedik. Mert ő megengedheti magának, a nő meg nem? Ez így nem járja. Ezer és ezer gondolat cikázik a fejében, de semmi sem szépíti a tényt, hogy elárulva érzi magát. Hogy még mindig képtelen a nőre nézni. Most sem teszi. Kijelentett megint valamit a királyi hanglejtésével, mellyel senki sem mer szembe szállni és mintha a történet itt véget is érne és a nőnek egy pici beleszólása sem lehetne. Csak áll ott, bámulva ki a fejéből, de nem néz rá. Nem tudna akkor sem, ha kényszerítenék rá. Dühös. Féltékeny. Legszívesebben megint szétverné a berendezést. Így ha a nő már nem az övé, nem bántja a gondolat, hogy mit művel Leonarddal. Egyáltalán valaha az övé volt ez a csodás nő? Soha.*

2012.07.29. 17:34 Kryshna

* Kryshna meglepve pillant a cselédre,Leo azonban nem, tisztában volt eddig is azzal, mennyi hercehurcával jár egy ekkora esküvő. A nő nem számított arra, hogy zavarná őket bárki is, hiszen most zajlik majd le Azeroth fogadása.. erre a gondolatra, valamint Ezio említésére rögtön feldereng előtte az eredeti indíték. Szabadkozva vőlegényétől indul el a cseléd után. Szíve a torkában dobog, mintha érezné vesztét. Most enged csak utat törni érzéseinek, mikor eltávolodtak a vendégseregtől. Arcán megjelenik a visszafojtott feszültség, de újból nyugalmat erőltet magára, csendben sétál csak, míg el nem érnek a teljesen elhagyatott szobába.  A csendben minden apró nesz hallatszik - Kryshna ruhájának suhogása, Ezio akár egyetlen kézmozdulata, apró rovarok nesze... és ez mind-mind csak fokozza a kényelmetlen feszültséget. A férfiből áradó energia már rég tudatta a nővel, hogy érez a férfi. Miközben jöttek, végig Eziot fürkészte átható tekintetével, de most, hogy szembekerült vele, nem nézett a férfi szemeibe. Nem volt rá képes, hozzá szokatlan módon, feszengett. Nem mehetett most csak úgy oda hozzá , mintha mi sem történt volna, így tisztes távolságban marad tőle. S Ezio nem szól hozzá - Kryshna pedig tudja, hogy az ilyen hallgatagság általában a legrosszabbat rejti. A legmélyebb, kimondhatatlan indulatokat. Ezért nem ad hangot ennek a férfi, a nő teljesen tudatában van annak, hogy neki kell megszólalnia - nem is bírná már. *- Gondolom, nincs semmiféle ajánlat.... * Normális hangerővel beszél, de ebben a szobában még ez is kiabálásnak tűnik saját füleivel, akkora a csend. Nem képes még mást mondani, bőre szinte bizsereg, sejtve, hogy Ezio hamarosan kitör - megállíthatatlanul. *

2012.07.29. 17:19 Ezio

*Meredith-t mosollyal fogadja és valahol megnyugvással tölti el a tudat, hogy nem esett baja. Azért Nwalcában ott van a defekt, elég őrülten tud viselkedni. Volt már, hogy Ezio állította le, mikor még az elején nagyon nehezen viselte testvére halálát. Bár az a legkevésbé sem tetszik neki, hogy Leonarddal lóg. A férfi nem csak azért ellenszenves a királynak, mert néha ő is hozzáér szerelméhez. Egy eleve romlott alak és nagyon reméli, hogy hamar túljut a Kryshna iránt érzett szerelmén úgy, ahogy az Enayla iránt érzetten évek során túljutott és megcsalásra adta a fejét. Egy cseléd lép oda hozzájuk - Ezio intézte el a dolgot és mielőtt apját köszöntötték volna - és a királyra emeli a tekintetét, tisztelettel szemében.* Királyom. *Majd Kryshnához fordul.* Miss Avernoir. A segítségükre lenne szükségünk. Pár percet venne igénybe a dolog. *Ezio apjára emeli tekintetét, hisz az ő vacsorájára igyekeztem nagy hévvel. Nem biztos benne és akkor sem volt biztos, mikor a cselédet megkérte a kis csínyre, hogy apja ezt díjazni fogja. De az öreeg jókedvűnek önfeledtnek tűnik, mint akinek semmi gondja és az ilyen apró kis tiszteletlenségeket is elnézi.* Menj csak fiam. Mostmár te vagy a király. Segíts ifjú rokonunknak abban, hogy minden a legtökéletesebben bonyolódjon majd le. Miss Avernoir. *Biccent a nőnek, engedélyt adva a távozásra, majd Azeroth a násznép élén bevonul az ebédlőbe. Az ebédlőt teljesen átrendezték. Az amúgy is hatalmas szobában most nem egyetlen hosszú asztal árválkodik a közepén, hanem legalább harminc. Mindegyik a terem egyik végéből a másikig húzódik, így minden vendég el fog férni. Addig van ideig körübelül, míg mindenki elhelyezkedik, a vacsora kezdésére vissza kell érniük, nehogy feltűnést keltsenek. Kryshna egyedül marad Ezioval a hallban, mire a cselédlány remekül játsza tovább a rá osztott szerepet.* Kérem kövessenek. *Mondja mosolyogva, de mosolya kedved, egyáltalán nem gúnyos. Elindulnak egy, a földszinten lévő szobába, mely hasonlít egy irodára, vagy egy kissebb könyvtárra. Ebben a szobában tárolják azokat a gyűjteményeket, melyeket más családoktól, népektől kaptak az évek során. A cseléd még séta közben is remekül játsza a dolgot.* Kaptunk egy másik ajánlatot a kisasszony csokrára és királyunk véleménye is nagyon fontos mindenki számára. *Mondja nem hangosan, de jól hallhatóan és senkinek nem tűnik fel semmi. Amint becsukódik az ajtó mögöttük, a cseléd rájuk sem néz, dolgát tudva eltűnik egy másik ajtó mögött, mely a szomszédos szobába vezet. Ezio ezt nem teljesen gondolta át, szörnyen érzi most magát, lelke, bensője még mindig tajtékzik a dühtől és nem tudja mit kéne mondania. Így pár perces némeság tör a szobára, hacsak a nő nem mond valamit. Ezio azthitte, bírni fogja azt, hogy a nő egyszerűen hozzámegy Leonardhoz, de tévedett. És ezek a szörnyű érzések minden szót beléfagyasztanak. Vagy csak nem mert megszólalni, mert tudja, hogy kiabálni kezdene és elhordaná a nőt mindennek.*

2012.07.29. 12:54 Kryshna

*Ezio pár szavára teljesen meghűl ereiben a vér, és nagyon kell magán uralkodnia, hogy arcára ne üljön ki a kétségbeesés, vagy bármilyen érzelem, mely elárulná. Még inkább elszorítja szívét az idegesség, rádöbbenve hogy még csak fogalma sincs, mikor lesz alkalma Ezioval tisztázni ezeket. A férfi számára csak újabb tőrdöfések lesznek, hogy végig kell néznie Kryshna esküvőjét, sértettsége és fájdalma nőni fog...megfogadja magában,hogy kicselezi majd valahogy a szabályokat, és kettesben marad y a férfivel. Mert hiába ezt kell tennie, hozzá kell mennie Leonardhoz, hogy maradhasson... attól még Ezionak ez nagyon is rosszul fog esni. Mikor Azeroth elé lép, tiszteletteljesen meghajol, szemeiben nem tükröződnek gondjai, Leonard mellette meghajtja a fejét - így szokott ez lenni. Kryshna halvány mosollyal fogadja a férfi szavait, aki nem is tűnik annyira hátborzongatónak számára.. sőt, még valamit látott is megcsillanni a szemében, mely oly ismerős volt.. de elvetette ezt a gondolatot. * - Így fogok tenni, Lord Trenoir. Örömmel tölt el, hogy van szerencsém találkozni egy legendás démonúrral.. még messzi szülőföldemre is elért híre. * Ismét meghajol, majd a többiek nyomában elindulnak be, a kastélyba. Mikor senki sem látja, Kryshna egy szomorú, vágyakozó pillantást vet Ezio felé - mennyire szép is volt, mikor hetekkel ezelőtt nem kellett senkinek alávetniük magukat.. csak a saját érzéseiknek. - de a férfi tekintete vészjóslóan üres, minden figyelme apja felé fordul. Kryshna sóhajt egyet.  Leonard pedig, démonhoz méltó tartással indul szintén a kastélyba. Volt feleségére vet egy futó, de jelentőségteljes pillantást. Majd mikor Meredith odaér hozzá, ajkaira széles mosoly kerül. * - Semmi probléma, Lady Meredith. Bokros teendőim így is túl sokáig szólítottak el, mint az illő lett volna... egyszerűen remekül vagyok. * Mosolya talán túl szélessé is válik, mikor Kryshnára pillant. * - Alig várom, hogy végre összekössük életünk gyönyörű menyasszonyommal az idők végezetéig.. * Szavai kellőképpen hangosak ahhoz, hogy mindenki hallja, de mégse harsogjon illetlenül. Kryshna is mosolyt erőltet magára, mintha őt is felettéb nagy boldogsággal töltené el ez a tény. Meredith tudja az igazságot, így ez nem neki,hanem mindenki másnak szól. Leonard szólal meg ismét. * - Bár szépség terén ön sem panaszkodhat.  A férje szerencsés ember. * Bókol még egyet Meredithnek, amint beljebb érnek a kastélyban. Kryshna nem is pillant rá a lányra, annyi minden jut eszébe róla így is. *

2012.07.28. 22:51 Hana

* A lépcsőn leérve a démonok többsége rá szegezte tekintetét és pusmogni kezdtek róla. "Igen, ő Ezió lánya.... Ő volt a legelső kit kényszerházasságba küldtek.... Milyen gyönyörű.... Hol a férje?.... " Hallotta ezen szófoszlányokat, amik bosszantották, de arca rezzenéstelen volt. Szemeit lehunyta, magassarkúja minden egyes lépéskor halkan koppant a padlón, csipője kecsesen ringott mindenegyes lépéskor, jobb kezével óvatosan arcához nyúlt.. Kicsit zavarba jött, amikor meglátta a családot. Elsősorban nagyapjához fordult* Isten hozott! *Lágy mosoly jelent meg az arcán, majd Enayla és többiek felé fordult* Üdvözletem * Végül Rainion édesapjához tett egy lépést* Elnézést kérek, amiért egészen mostanáig nem tudtunk találkozni *Kért tőle bocsánatot, tekintetével az övéit fürkészte, amiben fellelte ugyanazon vonásokat, amiket Rainionban. Ujjait ajkára tette, ahol megérezte azon kisebb sebet, amit még az éjszaka folyamán ejtettek egymásnak a heves csókok közepette. A gondolattól kicsit kirázta a hideg, de kívűlállóként semmisem tűnhetett fel. Szeme sarkából pillantotta meg őt, amint feléjük közeledik. Tekintetét ismét visszaterelte Leonardra * - Remélem nagyon jól érzi magát a nagy napjukon - * Mondta mindezt egy halványabb mosoly keretében, mert gondolataiban most Nwalca járt, hogy vajon mi lehet vele. Talán fel kéne keresnie őt?*

2012.07.28. 22:26 Rainion

*A folyosón ült, fejét a falnak vetve, egyik lába talpon. Szemei csukva voltak, csak akkor nyitotta ki őket résnyire, mikor az ajtó nyilt, és a nővér kiszólt, hogy Meredith - bár én egyáltalán nem ajánlottam neki, makacs egy lány - eltávozott a megfigyelés alól. Rai egy pillanatra visszacsukta a szemét, és mosolygott. Makacs, persze. És neki mégis sikerült olyan dolgokra rávennie, hogy... S milyen galiba lett belőle. Azért a belsejében mulatatta a gondolat, hogy Meredith vajon mennyire pirul majd bele az emlékekbe, ha kissé kitisztul a feje, és visszagondol rájuk.  Ám a nővér következő mondataira újra kipattant a szeme, és lassan feltápászkodott a kőről. Ő is megköszönte a nőnek, hogy vigyázott Meredithre, aztán nyomtalanul eltűnt.  Szobájába érve gyorsan lezuhanyzott, lemosta magáról az összes verítéket, vért és mocskot; tiszta ruhákat húzott, ám ugyanazokat a fekete, dísztelen darabokat, amiket mindig. Nem azért, mert nem viseltetett tisztelettel Ezio apja felé: egyszerűen az ő ruhatára ebben merült ki. Nem fárasztotta magát azzal, hogy különféle különleges ruhákat szerezzen be.  Miután így rendbe tette magát, elindult az ebédlő felé - mivel bizonyos volt benne, hogy Azeroth látogatása alkalmából hatalmas lakoma lesz.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]