Új bejegyzés Frissítés

2012.07.14. 00:36 Ezio

*Csendesen és nyugodtan hallgatja végig a nőt, de amikor feleségét szájára meri venni, ott betelik nála a pohár. Elege van ebből a nőből. Állandóan saját sérelmét Ezio fájdalmához próbálja hasonlítani. Attól, hogy testi vágyait kielégíti nem jelenti azt, hogy nem gyászol. Hogyne gyászolna... Amint Enayla ajtón kívül ér erejét használva bevágja az ajtót úgy, hogy Enayla előtt záródjon be. Elege van, hogy ha az elején a nő úgy áll hozzá a férfihoz, ahogy kellett volna, nem fordul ki magából és nem lesz szeretője sem. Nem változik meg. De teljesen összetörte belül a tény, hogy egy nő, a királynője képtelen rá, hogy tisztelje. És csúnyább eszközökkel rávehette volna, hogy tisztelje. De Ezio nem ilyen. Nem bánt senkit. Mélyet sóhajt, majd mikor végre egyedül marad, beleül a forró vízű kádba, melyhez a cselédek időközben egy mellékajtón keresztül hoztak vizet. Megfürödve elgondolkozik rajta, mennyire lehet igaza a nőnek. A most történteknél biztosan. Hiszen most tényleg Ezio a rossz, látja, érzi. De már nem érdekli. Két hónapon keresztül rangjához méltatlan tette ki a lelkét Enaylának, aki csak megaláztatásában játszott szerepet. Máshol kereste a kielégülést és máshol érezhette magát férfinak. Ez nem Ezio hibája. Az, hogy mostmár képtelen megállni a lavinában, az viszont az övé. Komorabb tekintettel mászik ki a kádból, megtörli magát, fekete, hosszú, selyem pizsamanadrágot húz, majd leül ágyának szélére és elkezd gondolkozni. Nem jött össze, amit akart. Rá akarta vezetni, hogy valamit rosszul csinált Ezioval szemben, ezért ment más karjaiba, de Enayla képtelen végiggondolni ezt, így Eziora hárul. Mély levegőt véve tudja be ezt saját rávezetési kísérlete bukásának. Ráadásul Kryshna sem hallgatott rá és elhagyta szobáját, ami csak még több idegességet okoz neki. A nő még mindig ott áll az ajtó előtt. Nem akart azonnal neki esni. Nem lett volna méltó hozzá. Halkan szólal meg.* Kívántam, hogy olyan legyél, mint ő volt. *Szavaiból süt a fájdalom. Sírni nem fog, hisz férfi. De érezni benne, hogy megtört.* De gyűlöleted megváltoztatott két hónap alatt Enayla. Ezt te rontottad el és nem én. *Mondja ki az igazságot, ha már a rávezetés nem sikerült.* Ahogy most viselkedem, az már lényegtelen. Mondok neked egy szomorú, de okos tényt. Én vagyok a király. És ahogy velem viselkedsz, az engem mint királyt, szégyenbe hoz. Sokszor bánthattalak volna. Szavakkal, fizikailag. Kiverhettem volna belőled a tiszteletet, feleségem. *Sóhajt egyet.* De nem tettem. Egy olyan férfi miatt bánkódsz és ítéltél el engem is, aki nem érdemelte meg a szeretetedet. És nincs jogod az én feleségem halálához hasonlítani, mert ott nem csak Carmen halt meg, hanem vele haltam én is. *Mélyen felesége szemébe néz, ahogy ül az ágyon. Tekintete komoly, hangja mély és férfias.* Ahogy a karomban halt, haltam vele én is. Próbáltam tartani magamat. Két hosszú hónapon keresztül. És méltó társamnak kezeltelek volna. De már nem törekszem erre. *Szavai bántóak lehetnek.* Nem akarlak boldoggá tenni. Mert neked ez soha eszedbe sem jutott. *Itt feláll, lassan, izmai megduzzadnak a mozdulatokra.* És hogy őszinte legyek, semmire nem vágyom jobban, mint hogy Kryshnával legyek. Ő is kiforgatott. Együtt öltétek ki belőlem a régi önmagamat. És ezt nem lehet visszaforgatni. Kívánlak téged és őt is. Mint testet. Mint szexuális eszközt...*Szavai jégcsapként süvítenek végig a szobán.* ... ha ez neked nem tetszik, nézz levegőnek, ahogy eddig tetted. De nem érdekelnek már a sértettségeid és a fájdalmat. Én elengedtem a múltat. A feleségemet, a személyiségemet. És elfogadtam, hogy ugyan amit most csinálok az bűn és gusztustalan, de erre vágyom. Talán nekem is át kéne gondolnod, hogy mire vágysz.

2012.07.14. 00:16 Enayla

*Valóban nem válik be nála a szexuális zsarolás vagy fenyítés. Akkor mikor ilyen dühös szinte semmi nem segít rajta. Talán csak egy valami ha kiadja magából minden sértettségét dühét és csalódottságát. Szó nélkül hagyja hogy férje besétáljon szobájába de nem azért mert végzett volna a beszélgetésükkel csak épp nem akar a folyosón balhézni a cselédek és a családtagok füle és szeme hallatára és láttára. Mikor Ezio a fürdő szobájába akar menni és nyitni akarja az ajtót Enayla egy kézmozdulatával befagyasztja először csak a kilincset majd az egész ajtót hogy a férfi ne tudjon bemenni. Ő maga pedig az ajtófélfának dőlve karba tett kezekkel áll a férfire meredve rideg tekintetével. * - Kellemes és jó éjszaka? Neked és a kis szeretődnek hála közel sem jellemzi ez a két szó az éjszakámat. *Mondta halk alig hallható hangon. Teljesen olyanná vált a hangja és a viselkedése mint a vihar előtti tájé. Teljes szélcsend a nagy hatalmas tomboló vihar előtt. Közelebb lépett férjéhez lassan teljesen hozzá simulva szinte majd így folytatta mondandóját.* - Azt mondod próbálkoztál? Azt mondtad kívánsz és akarsz engem Ezio. Hogy közeledni akarsz hozzám Ezio. *Direkt mondja kétszer is a férfi nevét már már buján visszafolytott szenvedéllel hangjában egyre közelebb hajolva a férfi ajkaihoz mintha most ő akarná megcsókolni. De amint ajkuk egy leheletnyit összeér abban a pillantban már el is lép tőle vissza az ajtó felé.* - Én adni akartam neked egy esélyt Ezio. Azt hittem hogy te más vagy nem közeledtem feléd mert időt akartam adni mind kettőnknek. Nekem időre volt szükségem mert megcsaltak és forrt benne emiatt a düh és mardosott a keserűség neked pedig mert feleséged gyászoltad. *Itt elhallgatott majd pár percig csak meredt az ablakon kifelé majd lassan újra megszólalt.* - Tévedtem te sem vagy más. *Fejezi be elhaló hangon ahogy futólag a férfire néz majd lassan megfordul hogy kisétáljon. Legyint egyet kezével s a jég eltűnik a fürdő ajtajáról így a férfi ha akar mehet be nyugodtan. Talán most először volt Enayla teljesen őszinte férjével amióta csak összekerültek. Ez meglepheti Eziot de úgy érzi mostmár végérvényesen tisztázni akar mindent.*

2012.07.13. 23:47 Ezio

*Elgondolkozik egy pillanatig mereven azon, hogy ugyan úgy engedelmességre inti feleségét, mint Kryshnát. De nála ez valahogy úgy érzi, nem érne el célt. Hirtelen elveszti jókedvét a szavakra, hisz senkinek nem engedi, hogy így beszéljen vele. Lenyel minden sértő szót, amit a nőnek címezne, hiszen nem kegyetlen. Annak, amit tesz, célja van. Nem csak élvezeti célja. A nő pedig nem lát át haragán és féltékenységén. Elereszti, már nem tartja és ha akar, hagyja, hogy elmenjen. Itt már csak igazán erőszakosan tudná megmutatni a dominanciáját. Erre pedig nem képes. Enaylával szemben nem. Sóhajt, majd még egyszer a nőre néz.* Én próbálkoztam nálad. Csak visszautasítást kaptam.... *Itt arca megint megkeményedik. Ki akarná mondani, hogy ő a király, a nő azt teszi, amit mond, ahogy mindenki más is. Még sem teszi.* Kellemes jóéjszakát, Lady Trenoir. *Mondja halkabban, majd elindul szobájának ajtaja felé. Nem tudja miért akarja játszani ezt a játékot mindkét nővel, de nagy csalódottságot érez, hogy Enayla erre egyáltalán nem hajlik. Belép szobájának ajtaján és tervezi, hogy vesz egy fürdőt és közben elgondolkozik. Miért nem képes úgy kezelni feleségét, mint Kryshnát? Miért nem erőszakolja rá hatalmát? Valahol tudja. Túl sok a nőben a sértés már így is. Ha még dominanciálisan is meg kéne hunyászkodnia, az érvágás lenne a nőnek. Hadd szekírozza a jövőben, ha úgy akarja. Meg fogja neki engedni. Tűrni fogja neki. Talán akkor nem éri több sérülés.*

2012.07.13. 23:44 Celia

- Neked pedig nem kéne játszanod egy lánnyal! -*orrolt vissza, most már tényleg úgy érezte, hogy vissza kell szólni és nem hagyhatja megát. Fészkelődni kezdett, megpróbálta valahogy a kezét kicsúsztatni az indák alól, de túl sorosnak és erősnek mutatkozta. Azon kívül, hogy jól kisebesítették csuklóját, semmit sem ért el a próbálkozásaival. Nem is figyelt addig Shade-ra, csak azután emelte rá ismét a tekintetét, mikor újfent közeledni kezdett. Megjegyzésére, miszerint kívánja elhúzta a száját, egyfajta undort sugárzott így arca és még mindig azt sugalmazta, hogy tűnjön el a francba.* - Ne gyere közelebb, vagy ennél csak rosszabb dolog fog veled történni! -*fenyegetőzött, de sajnos nem ment vele sokra. A fiú hozzá simunl és bár a fától nem tudott, szeretett volna hátrálni, vagy épp félre lépni. Amíg újból elő nem került a penge magabiztosabbnak érezte magát, de megin csak félelem csillant meg a szemeiben. Nem akart eleget tenni a felszólításnak, de a fájdalom érzete csak kicsikart belőle egy hangos sikítást. Lüktetni kezdett a nyaka, most már mind két oldalon és szíve is szaporábban kezdett el verni. Nem tudta mi lesz ezek után, hisz már a nyaka mind két oldalán volt egy mélyebb vágás, ami nagyon nem tett jót neki. Ellenkezni akart, de most már nem sok ereje maradt. Összehúzta nyakát és közben csak reménykedett, hogy a helyzet nem hozza elő belőle a legrosszabbakat. Csak kezdetlegesen jelent meg. Szemei mintha szürkésebbé váltak volna és mintha a sötétség is növekedett volna körülötte. Emiatt már magánál se volt és csak kezdte átadni magát képességének. Nagyon lassú folyamat árán, de kezdte átadni magát. Azt se érzékelte így, hogy apja megjelent és elvitte Őt Shade elől, egyenesen a gyengélkedőre. De hogy azok után mi lesz. Mivel az árnyak már mozgolódni kezdtek benne valamennyire.*

2012.07.13. 23:38 Enayla

*Ezio bamba vigyora olyannyira idegesíti hogy ökölbe kell szorítania kezét mikor a férfi megkapja alkarját hogy ne remegjen egész teste az idegességtől. Nagyon jól tudja a férfi hogy a szobájából sétált ki és biztosra veszi hogy nem az ő személyét várta volna a szobában hanem Krsyhna személyét.* - Takarodj előlem Ezio! * Sziszegte haraggal telve Enayla férjének egyenesen a szemébe nézve. Ekkora gyűlölet még nem volt benne a férfi iránt. Ismételten csak becsapva és átvágva érzi magát. Ahogy ez a gondolat bevillant neki hogy megismétlődött újra minden  előlről csak a férj személye változott mérhetetlenül elkeseredett legbelül. Vajon mit ronthat el folyton. Tudja hogy nem egy szent és minta feleség de mégis. * - Ez nem féltékenység hanem mérhetetlen düh hogy hagytam magam átverni ismét! *Szól vissza rögtön majd a csókot próbálja a legkevésbé is viszonozni sőt ahogy tud fordul el a férfitól. Fogalma sincs Ezionak hogy most mit érez a nő és a féltékenység csak egy apróság ami szinte jelentéktelen valódi csalódottsága és keserűsge melett.* - Te beszélsz tiszteletlenségről? Van hozzá talán jogod? *Kérdezi idegesen majd gúnyosan elneveti magát.* - Ha túl kemény vagyok menj Lady Krsyhnához epedve a tiéd lesz és gerincre vághatod ahányszor csak akarod. *Hangja még mindig gúnnyal teli majd halkan csak sját magában gondolatban hozzá teszi hogy: ~amíg a kastélyban van ~ *

2012.07.13. 23:22 Ezio

*Hatalmas sóhajt akar kiereszteni, csak hogy nem teheti, hisz akkor úgy tűnne, feszélyezi a nő viselkedése, holott ez nem így van. Halvány mosoly jelenik meg arcán, tetszik neki ez a gyerekes féltékenység, holott az asszony minden porcikája Ezio után eped. Jól tudja. Hirtelen elkapja a nő alkarját, de gyengéden, visszahúzza és a falnak nyomja. Mindkét alkarját teste előtt szorítja óvatosan a nőhöz, ezzel is megbéklyózva menekülését.* Tetszik a gyerekes féltékenysége, Lady Trenoir. *Suttogja mosollyal az arcán. Hirtelen elengedi alkarjait és mindkét kezével derekához kap, hogy magához tudja vonni. Csuklyája eddig rajta volt, most megszabadul tőle és Enaylát mérhetetlenül idegesítheti a vigyor a király képén.* Tényleg olyan a hölgy, mint egy vadló. Keményebben... *Mondja vigyorogva, szinte nevet hajtja, ahogy erősebben a falhoz löki a nőt, ezzel is hangsúlyozva a keményebben szót.* ... kell törni. *Kaján arckifejezése semmilyen aggodalomról vagy bűnbánatról nem árulkodik.* Tiszteletlenség lett volna szó nélkül itthagynod királyodat, Lady Enayla. *Búgja ajkaiba, majd mielőtt a nő egyáltalán üvölthetni kezdene, hirtelen vadul szájon csókolja, mély levegőt véve. A vágy hirtelen söpör végig testén és úgy követeli az ajkakat, mint aki régóta nem érezte őket. Érezte ugyan pár napja, de nem csókolt fele ennyire szenvedélyesen sem.*

2012.07.13. 23:12 Enayla

*Feldühíti hogy Krsyhna csak így pofátlanul faképnél hagyja. Azonban itt még nincs vége próbált kedves lenni a  nővel mikor a kastélyba érkezett de ezt Krsyhna semibe véve úgymond ellene fordult. Lesz még egy pár kelletlen szava a nőhöz de esze ágában sincs utánna menni. Nem fog a nő után loholni. Próbálja kifújni magát majd undorodva pillantva körbe Ezio szobájában hirtelen sarkon fordul s ő is távozik a szobából. Az ajtót olyan erővel vágja be maga után hogy annak hatalmas csattanása bezengi az egész folyosót és talán még az ajtófélfa is megrepedhetett. Nem is gondolta hogy ennyire feldühítette ez az egész. Mikor a sajátcsaládjának kastélyrésze felé fordul s indulna el Eziot pillantja meg a folyosó másik végén. Meg ejt egy fintort majd egy idegesebb sóhaj kíséretében gyors léptekkel indul meg a férfi felé de nem hozzá meg. Ugyanolyan gyors határozott léptekkel suhan el mellette mintha ott se lenne a férfi. Ezio elérte nála azt ami eddig volt jellemző kapcsolatukra levegőnek nézi a férfit. Tudomást sem véve róla halad tovább a következő folyosóra ha férje nem állítja esetleg meg.*

2012.07.13. 23:01 Ezio

*Hirtelen suhan meg a boko mögötte, eltűnik a sötétségben és Kai előtt jelenik meg, de nem akárhogy. Ahogy előbújik a sötétből a lendület, amiben a sötétben futott még meg van és azzal vágja nagyon keményen, teljes erejéből gyomron a fiút. Lányán látja, hogy a sokktól már nehezére esik eszméleténél maradni, főleg mert egyáltalán nem érti, Kai hogy lett ilyen külsőre és mitől változott meg ennyi belül.* Remélem nem veszed magadra Kai. *Mondja határozottan, de ha Kai nem is, Shade már kiérdemelt pár atyait. A lányait bántja, ezért kapja, amit kapni fog. Odasétál a még magához sem tért démonhoz és hajánál fogja felemeli olyan könnyedén, mintha csak egy párna lenne. Mikor kinyitja a szemét, Ezio tekintetével ölni tudna.* Még egyszer hozzá érsz a lányaimhoz, kiöllek Kaiból. Megértetted? *Azzal elhajítja könnyedén, Shade teste még is fákat szel át és az egyik fa tövében megállva nem mozdul tovább.* Örülj, hogy csak ennyit kaptál. *Mondja határozottan. Jól tudja, hogy Kainak nem lesz baja, hisz akkor nem merte volna bántani Shadet. Shade is rendbe fog jönni hamar, a sötétség itt segítségére lesz a gyógyulásban. Lányát vállára fekteti és könnyedén, az indágak egy mozdulattal, alkarjával szakítja el, mire azon hamar megadják magukat és erőtlenül hullnak a földre. Eltűnik a sötétségben, hisz lányával megteheti, mert őt tényleg uralja minden, ami sötét és egészen a hídig képes menni vele, mert reggel lévén is nagyon sötét van, mert beborult az idő. A késő ősz már csak ilyen. Iszonyatosan hideg van és azért, hogy lánya ne fázzon meg, siet vele vissza a kastélyba. A gyengélkedőre viszi egyenest. Dühös nagyon, de Kait nem hibáztathatja. Shade miatt nem. Azért, hogy elmentek az erdőbe megint, annak ellenére, hogy mi történt Drinával is, iszonyatosan dühös. Fél órát még lányával tölt, mikor az orvosok azt mondják, hogy jól van és el is aludt, elindul felfelé a lakosztályába. Legnagyobb meglepetésére lakosztályának ajtaján feleségét látja kijönni és ettől még inkább elönti a düh. Sejti mi történhetett. Egy pillanatra megdermed és csak nézi feleségét. Tudja, mi fog következni.*

2012.07.13. 22:46 Shade (Kai)

*Az elektromos kisülésekre elfintorodott.* – Ejnye…  nem szabad ilyenekkel játszani egy lánynak - *szemét a lányra szegte és elmosolyodott.* – Egyre jobban kívánlak…  csak remélni tudom, hogy ez nem lesz hatással szegény fiúra – *az utolsó mondatot inkább magának mondta.* – Ezzel nem fogsz eltávolítani… mint mondtam akkor jó ha fáj, szóval… -* testét ismét a lány testéhez nyomta. A kisülések csipdesték bőrét de nagy kárt nem tehettek benne. Felszisszent mikor a lányhoz simult.* – Sikíts a kedvemért – *a lány másik nyakoldalára lehelte, majd ott is finoman végig húzta pengéjét.  De még mielőtt a vérkifolyhatott a sebből rögtön le is nyalta. Majd a lány könnyeit is, amik végig folytak az arcán.* – Ugyan, élvezd… tudom, hogy te is szeretnéd. – *Ekkor meghallotta a bokrok zörgését.* – Szevasz, tata. Hogy-hogy reggel is talpon vagy? – *kérdezte a megérkezett személytől.*

2012.07.13. 22:32 Kryshna

*Csak felébred újra. Nem térhet vissza a szobába, ráadásul lelkét egyre mardossa a bűntudat. Gondolatai elvett gyermeke és a férfi körül forognak, még feje is megfájdul. Előbb gondosan kiszellőzteti a szobát, majd újfent füstölőket gyújt, melyek áthatják a szobát, kellemes illatuk nem tömény,hanem a friss erdők illatát kelti. Kryshna sokszor utazott messzi tájakra családjával. Behúzza a függönyöket , s gyertyákat gyújt a gyönyörű, falmenti kovácsolt gyertyatartókban.  Leveti köpenyét, s egy szál fehér fűzőjében, s hozzá tartozó fehér harisnyát, s harisnyatartót vesz fel, mint mívesen kidolgozott, csipkés, egyedi darab. A puha, fehér franciaágyba veti magát, mely piros szalagokkal van körbekötve. Apró masnik vannak felhúzva oldalára. Kryshnát a fülledt hangulat hamar visszarántja emlékeibe a férfiról.. háton fekve, szemeit félig lehunyva pillant fel. Tekintete kissé kínzott, és mámorral teli.  *

2012.07.13. 22:09 Drina

*Arca haragosan megkeményedik Nwalca szavaira, de hátborzongatást nem vált ki belőle. Jól ismeri a fiút. Mióta ideköltözött, őrültnek, különcnek és furcsának tartja. Rákönyököl az asztalra és körübelül a közepéig behajol.* Nem félek tőled Nwalca. Nyugodtan megmutathatod az igazi énedet. *Mondja sejtelmesen.* Láttam, hogyan néztél rám, mikor a vérző testemet behoztad a kastélyba. Valamennyire magadnál voltam. *Elmosolyodik.* Csak nem szereted a vért, Nwalca? Elindítja a piszkos is fantáziádat? Szereted ha hozzád ér, vagy valami hasonló? *Vájkál kegyetlen módon Nwalca fejében, majd visszaül a helyére és a második fogáshoz kezd. Épp befejezte a spárgalevest, mikor Nwalca megtisztelte társaságával.* Márészről pedig semmi közöd nincsen ahhoz, hogy hogyan viselkedem. A megjegyzéseidet tartsd meg magadnak. *Morogja, ahogy felvágja a vadhúst és nekilát enni azt a burgonyapürével.*

2012.07.13. 21:58 Presy | Nwalca

A lány lazaságán meg sem lepődik, csak egy igen széles vigyor jelenik meg arcán.  - Tudod, én nem ártottam neked semmit, szóval vedd fel a mosolygós kis álarckádat, mert ez szánalmas – barátságosan mondja és mellé mosolyog is, talán ez a hátborzongató benne, hiszen mondandójának súlya van, amit talán más köpné a lány felé, ő csak kedveskedő arccal, lágy hangon beszél hozzá.  - Én őszintén szeretlek, mint barátot, újdonsült drága testvért, és igazán nem kéne ilyen unottan fogadnod… - sóhajtja, miközben meghozzák a finom ételt, aminek neki is lát. Egy nem mosolygóssal nem tud sokat kezdeni, hiszen ő tényleg mindenkivel barátságos, és mély szomorúság tölti be lelkét, hogy a leányzó ilyen vele.  - Én enni akarok, míg te bosszankodni. Tedd is azt, úgyis hozzád való – legyint egyet a levegőben.

2012.07.13. 21:29 Drina

*Mérges tekintetét Nwalcára emeli. Nem lesz vele kedves, mert a sötétség átvitt értelemben átvette tudata felett az irányítást. A történtek után képtelen kedves szavakra, vidám beszélgetésekre, bármire, amitől Drina Drina lenne. Nem akar önmaga lenni, hisz az nem volt elég Altairnak. Hangosat sóhajt, majd unottan kezd rágcsálni egy spárgát.* Mit akarsz Nwalca? *Mondja hasonló unottsággal. Komótosan elrágcsálja a spárgát, egyik könyökével az asztalra támaszkodik. Mintha a jólneveltség eltűnt volna belőle, de észbe kap. Nem szabad ennyire elengedie magát. Ismét sóhajt, majd egyenesbe vágja magát és normálisan, késsel-villával kezdi vágni az ételt.*

2012.07.13. 21:11 Presy | Nwalca

A sós cseppek teljesen eláztatták a ruháját, vagyis a nadrágját. Zakatolt a szíve, minden rezdülése kétségbeesetett volt, akkor ott, mintha meghalt volna, de a szörny, amit a festményen látott kiskorában, előhívta lelkét, a pokol ódon vaskapuja előtt fonta nyálkás csápjait rá, s egy rántással visszahelyezte az elveszetett. Minden lélegzet, mint a rák éles ollója, úgy vágta torkát ketté, vagy többé. A múlt mégsem maradt árnyékban, a szúnyog akkor és most is megcsípte, vérét ízlelte. A folyosó nyugtató csendje szertefoszlott a hangos csattanás miatt, minek okozója a fiú volt, Nwalca. A boros üvegből nem maradt nagyobb darab sem, ha mégis, mezítelen lába alatt összetört.  - Ismered a szorongató sötétséget, a kínt? Ismered mikor összezúz a bűnös vágy, mikor kihányod a keserű étel s vér összekevert nyomorúságát? – suttogta egészen halkan, ki tudja, hogy kinek vagy minek. A sokadik üveget itta ki. Valami olcsó ital volt, erős, ütős. Egyszerűen tökéletes. Sóhajjal egybekötve lépte át az összetört üveget és ment tovább. A folyosón szertefolyt a vörös bor, mint vér a csatamezőn. Nem foglalkoztatta, mindenáron enni akart valamit, harapni egy kis kenyeret, vagy húst, tök mindegy. Amint beért az étkezőbe, megpillantott egy leányt. Tudta is, hogy ki az. A király leánya, akinek segített, hogy ne haljon meg. Pedig végignézte volna, ahogy apránként kimúlik belőle az élet utolsó szikrája. Vagy mégsem? Lehet, hogy mégsem annyira kegyetlen, de a bűn még mindig kellemetlenül nyomja mellét, feszül neki szívének.  - Szépet és jót! – szokásos boldog vigyora és lelkes hangja tölti be a helységet. Most, hogy belegondol, lehet, hogy nem is őt mentette meg, hanem valaki mást. A test csak egy tárgy, a lélek a sokszínű.  - Valamit, ami nem tengeri állat… - nyelvével csettint nem tetszően a mondat végén, ahogy visszaemlékszik, hogy az új szakács mekkora egy marha. A dolgozó fejet hajt és elmegy. – Hogy tetszik lenni, kedves? – őszinte érdeklődéssel a szemeiben néz a másikra, miközben valahol mellette foglal helyet. Nem is látszik meg rajta, hogy annyira nem is józan.

2012.07.13. 20:29 Celia

*Bolond volt, hogy nem futott el rögtön, pedig megtehette volna. De hajtotta valami késztetés belülről, s az érthetetlenség, hogy mégis mi a fene van Kaival. Görcsösen szorítva a ruháját kezdett el közeledni arra a helyre, ahol a fiút vélte feküdni, ám azt észre se vette, hogy a sötétségben eltűnve árnyékká vált és simán mögé került. Ismét csak váratlanul érte a támadás és teljesen kétségbe esett, már attól is, hogy a kezei meg lettek kötve és így nem nagyon használhatta képességeit.* ~ A fenébe! Mért nem gyakoroltam inkább ezekkel többet, mint hogy azokkal a szörnyekkel foglalkoztam.~ *mérgelődött magában, gondolva a képességeire, hogy miként is aknázhatta volna ki jobban a telekinézis erejét és a villámok adta lehetőségeket. fél és ezt teljes mértékben le lehetett olvasni róla. Soha sem volt még ilyen élményben része, soha se kellett még így megvédenie magát, hisz biztonságos környezetben nevelkedett és szülei sose hagyták volna, hogy bántsák. Ha kellett ott voltak és ők maguk álltak ki mellette. Amit tulajdonképenne, nem kellett túl sokszor megtenniük, lévén, hogy erős, magas rangú és a beszéd szerint félelemkeltő család az övék, akikkel inkább nem húznak ujjat. Celia pedig csak még inkább olyan személy volt, akit inkább kerültek az ereje miatt.  Szemei csak úgy kikerekedtek az hallatán, amit a fiú mondott. Csak hebegni tudott, még nagyon megemészteni sem tudta a hallottakat.* ~ Az árnyéka? Mi a...? Ez felfoghatatlan!~*  A csókot most se fogadta szívesen. Száját erősen összeszorította és hogy ki se kelljen nyitnia, az orrán vet inkább levegőt. De nem túl sokáig bírta, muszáj volt egy nagy levegőt vennie a száján keresztül is. Ekkor azonban már végre eltávolodott tőle a durva alak, és levegő után kapkodott. Nem is sejtette, vagy csak nem akarta sejteni, hogy ennél már csak rosszabb és durvább lehet. Csak akkor ijedt meg még jobban, mikor lekerült a felsője. Bár volt rajta melltartó, mégis meztelennek érezte magát. Reszketett, arca elvörösödött és már szemei is kicsit bekönnyesedtek a félelemtől és egyben a dühtől. A nyakát ért vágástól felsikított. Fáj, az egész nyaka lüktetni kezdett és szédült a vérveszteségtől. De még így is, ahogy tudott ellenkezett. Dühös arckifejezéssel rúgkapált. Néhol jól betalált Shade-nak, csak épp nem nagyon ért el vele semmit. Rosszul érezte magát, már a tudatlanságtól, hogy ilyen helyzetbe került és attól, hogy tehetetlen. Szívni kezdte a nyakát, ami teljesen abszurd volt a számára. Nagyokat sóhajtott és kirázta a hideg. A méreg teljesen átjárta, mitől némi elektromos kisüléseket okozott a testében és bőre rázni kezdett annyira, hogy ezzel eltávolítsa magától Shade-ot. Ő maga se hitte, hogy ilyenre képes, de örült, hogy ez így alakult. A megszólalására nem szólt semmit. A vigyorra csak egy gyerekesen mérges arckifejezés volt a válasz.*

2012.07.13. 19:50 Ezio

*Fogalma sincs róla, hogy a két vágyott személy összetalálkozott a kastélyban, ugyanis gondolta, hogy bátran otthagyhatja a nőt, mert Enayla nem fog válasz nélkül benyitni a szobában. Mivel a nő is megszegte az etikettet és tudta nélkül Kryshna is elhagyta a szobáját, mikor mondta, hogy nem, mindkettejükkel kezdenie kell majd valamit. De Enayla keményebb dió lesz. Egy féltékeny királynénál veszélyesebb dolog nincsen. A nap már erősen lelassítja, még is át tud szaladni a hídon és lemenni először a rétre, majd az elvarázsolt réten végigfutva eléri az örök éj erdelyét. Egy pillanatra megtorpan. Mostanában nem jött ide csak úgy magától, hisz Lumier itt különösen meg tudja figyelni. A palotában, nappal van a legnagyobb biztonságban az istennőtől. Nem tart tőle, de ő változtatta meg. Ő ültette belé vágyait mindkét nő iránt és feledte el vele, milyen fontos volt neki a felesége. Ezzel tisztában van, még is nehezére esik másként cselekedni, mint ahogy tesz. Az izgalom és a kéj erős úr és Ezio nem erősebb egyiknél sem. Amint belép az erdő sötétjébe, eltűnik abban és úgy kezdi el keresni lányát és valászínűleg Shadet. Már így is komoly döntést akart hozni és ezek után, hogy másik lánya is bajba került, meg fogja tiltani a fiataloknak, hogy betegyék a lábukat az erdőbe. Azthiszik Ezio viccel, mikor mondja, hogy ez a terület veszélyes, de nem teszi. Az ő élete itt változott meg gyökerestül és azóta is csak hullámvölgyei vannak sötétségből a fénybe. Carmen előtt elég sötét bár tisztességes életet élt, Carmen volt csak igazán a fényben és Lumier nem is érdeklődött a férfi iránt. Anastasia, a fények istennője ezzel ellentétben rengeteget járt akkor a kastélyban és a kastély virágzott. Most pedig csak Lumier öleli őket körül és felébresztette annyi évszázad után az igazi Eziot és ez a férfinek nem tetszik. Ez így nem tisztességes, nem etikus, nem helyénvaló. Még sem tud küzdeni érte.*

2012.07.13. 17:24 Drina

*A kötélen tökéletes pontossággal mászik vissza, félúton megáll, hogy végignézze a napfelketét. A szél az esti vihartól, amit Kryshna okozott még, elég erősen jár, de annyira nem, hogy ne tudjon megállni a lábán. Egy tíz perc alatt felkel a nap, addig pedig gondolkozik. Minden lélegzetvételét átjárja a gyűlölet. Nem csak a kis titok miatt, ami kiderült. Nem bírja lenyelni, hogy amíg ő beteg volt, Altair fontossági sorrendje nem változott meg arra a két napra sem. Kiölte a szerelmet a lányból a tudat, hogy lehet, nem maradt volna életben, Altair pedig inkább volt a feleségével és a kislányával. Nem gonosz teremtés, mindenkinek jót akar, de most valami bukfencet vetett benne és elöntötte a mérhetetlen gyűlölet. A szeretett személy árulása és elvesztése ezt váltotta ki belőle. Visszasétál a kötélen a tornyba, majd beugrik az ablakon és elindul a kastélyban. Éhes, mert régóta nem evett, ezért lesétál a földszintre, ott be az étkezőbe és a cselédség meghajolva köszönti, hisz ő a király lánya. Leül és elkezd enni, bár feltűnően rossz a kedve megszokott vidámsága helyett.*

2012.07.13. 16:04 Altair

*Drina szavai mintha el sem érnének füléhez és meg sem hallaná hiába van hozzá olyan közel a lány. Még mindig nem képes felrévedni abból a tudatból hogy Drina szerelmes belé.  Szó nélkül hagyja elmenni majd kifejezéstelen arccal miután a lány elviharzik ő leül az egyik lépcsőfokra. Fogalma sincs hogy most mit is kellene tennie úgy érzi minden össze zavarodott benne. Egyik oldalon ott van felesége akivel csúnyán össze vesztek és a legutóbbi találkozásuksem vezetett előrébb a békülés felé és ott van pár hónapos kislánya a másik oldalon pedig bátyja és az ő lányai. Most érzi csak hogy a két család közt egy hatalmas szakadék kezd ékelődni ő pedig mint aki két szék közül a padlóra zuhan úgy ül ott a sötétben. Tudja hogy beszélnie kell Drinával el kel neki modania az igazat hogy tényleg szerelmes feleségébe és meg kell tudni mik a valódi érzései Drinának vajon tényleg szerelmet érez-e akicsi lány s nem pedig valamiféle kósza tini fellángolás az egész és a baleset miatti sokk hatása az egész. Ha valóban szerelmes belé Drina akkor talán ők ketten... De mi akkor talán nincs semmi akkor és talán együtt meg végképp nincs, nem lehet. Altair megrázza a fejét kínjában. El sem hiszi hogy ilyenre gondolt hisz Drina még kislány hozzá a lánya lehetne és neki felesége és gyermeke van akikről gondoskodnia kell és értük kell élnie. Nem bonyolódhat holmi kamasz enyelgésekbe. Ő már egy felnőtt családos férfi. Teljesen tanácstalan egyet tud csak biztosra hogy Drina fenyegetése ide vagy oda nem foglalkozik velük mert mindenféleképp beszélnie kell a lánnyal.*

2012.07.13. 15:25 Drina

*Ahogy Altair a falnak nyomja, még mindig hisztizik. A kezeit próbálja szorításából elrántani. Nem tud mit kezdeni azzal a sok fájdalommal, ami a testében felgyülemlett alig tíz perc alatt. A férfi kikerekedett szemei és döbbent tekintete ráébresztik arra, hogy úgy fogta fel mondandóját, ahogyan azt mondta is a lány. Talán egy csomó mozdulatára vagy közeledésére most fényt derült a férfi számára a múltból, bár próbált disztkrét lenni, többször elfojtotta érzelmeit. De sosem gondolta volna, hogy ez kiderül, hogy ilyesmit fog megtudni a férfiról. Mikor Altair szorítása enyhül, kirántja sértődötten mindkét kezét, de a hiszti elmúlt. Drina arca megkeményedik, a gyűlölet átveszi az uralmat a lány tudata felett. Nem érez semmi mást a férfi iránt. Éles, még is mély, komoly hangon szólal meg, tekintetéből inni lehet a gyűlöletet.* Ne merj mégegyszer megütni. Nem vagy az apám. Sosem voltál az. *Közelebb hajol a férfi döbbent arcához.* Mostantól pedig egy senki vagy számomra. Te a kastély egyik felében, én a másikban. Remélem megértetted... *Mondja halál komolysággal. Nem engedhetne meg magának ilyen hangot Altairral szemben, hisz apja öccse, ráadásul sokkal idősebb a kislánynál, de nem zavartatja magát. Ez a dolog sokkal intimebb kettejük között, mint az etikett maga.*... és vigyázz magadra. A saját érdeked, hogy távol tartsd magad tőlem. *Azzal elmegy a férfi mellett. Könnyei arcára száradnak, de még valahogy sikerül őket letörölni. Elindul felfelé a lépcsőn, ahonnan futott, hogy a kötélen keresztül visszamenjen a kastély keleti szárnyába. Azt tervezte, hogy a reggeli csillagokat fogja nézni a csillagvizsgálóban, de már el is felejtette. Csak a gyűlölet járja át, semmi más.*

2012.07.13. 15:18 Altair

*Kezdi felbosszantani Drina elviselhetetlen viselkedése. Nagyon nem tetszik neki eza fajta modor. Noha nem ő Drina apja mégis kikívánkozik belőle lassan egy atyai pofon a lánynak. A könnycseppek azonban megenyhítik lelkét viszont a lány következő szavai karóként ékelődnek tudatába.* - Te ezt meg mégis honnan tudod? Kihallgattad amint Ezionak elmondtam?! *Fakad ki idegesen arra a gondolatra hogy a lány hogy merészelte ki hallgatni az ő és az apja beszélgetését. Pár másodperc múlva azonban újra megenyhül és bűnbánóan néz le a kicsi lányra.* - Drina engedd hogy megmagyarázzam.*Próbál normál hangnemet megütnia  lánnyal és rendesen megbeszélni vele ezt az egészet de Drina beléfolytja a szót. Végig hallgatja ugyan de már nem képes többször azt hallgatni hogy a lány gyűlö.li őt és nem akarja látni. Fájnak neki ezek a szavak amiket a fejéhez vágnak. Kezd ő is ingerülté válni hogy a lány nem hajlandó végig hallgatni és nem engedi hogy megmagyarázza így nem tehet mást újra megragadja a lányt de most a falhoz nyomja. Nem túl ersen de elég határozottan ahhoz hogy ne tudjon szabadulni Drina.* - Fejezd már! Nem értem miért zaklat ez téged fel ennyire hogy családom van és te ne tudtál róla?!  *Kérdezi dühösen közelhajolva a lányhoz majd mikor meghallja hogy Drina szerelmet vall neki -mert ő ezt annak veszi más oka nem lehet hogy a kicsi lány ennyire kiborult a történések miatt- szemei elkerekednek. A meglepettség szinte leolvasható az arcáról. Szóhoz sem jut, fogása enyhül de nem lép el a lánytól ugyanolyan közel marad hozzá. Drina könnyes szemeit fürkészi tekintetével.*

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]