Új bejegyzés Frissítés

2012.07.08. 21:54 Celia

- Veszélyes, így is úgy, akkor meg nem mindegy, hogy mit teszek? Tudom, hogy mi vár rám! - *fakadt ki magából egy kissé. Mikor a felesleges szó kiejtődött Lumi szájából, az egy nagy pofonként érte. Csak ez a szó jutott el a tudatáig. Némiképp bosszús lett és egy ideig meg se szólalt emiatt.* - nem kértem, hogy aggódjon! - * morogta maga elé.* - Ez az én életem. Az én képességem. Nekem kell megoldanom az ügyeimet. Csak, hogy hogy, azt még nem tudom. -* mélyed magába, s ekkor a válasz már meg is érkezik. El kell adnia a lelkét. Így meg tudná szelídíteni őket. Kerek szemekkel nézett húgára, aki már rögtön kétségbeesetten kezdett ellenkezni az ötlettől. Hiába, hisz ikrek. Jól gondolta, hogy nővére lehetségesnek tartja Lumier segítségkérését. Azon előre kezdett gondolkodni, hogy mi lenne ha? Az éj gyermeke lenne csak és még csak napfényt sem láthatna ezentúl. De. Az mért lenne olyan nagy baj? A nap csak káros és majd kisüti az emberek szemét. Nem is sejtette, hogy a későbbiekben, ennél többre várna rá. Ám, de. Ha a képessége eltűnne, akkor már nem is lenne egy erős démon. Ki lenne akkor Ő. Hol lenne akkor a családban? Lenne valaki, ha megtanulná irányítani azokat a szörnyeket. Talán ha azt kérné szelidítse meg őket neki, az úgy jó lenne. Szövögeti gondolatait, tervezget, ez alatt testvérét meg se hallja, csak felizgatja magát. Erre tér csak vissza mélázásaiból és kap Lumi felé.* - Túlságosan is megerőlteted magad. Pihenned kéne még, hogy tényleg újult erővel léphes ki ebből a szobából, mikor már teljesen sötét lesz. -*néz az ablak felé.* - És már nem is kéne olyan sokat várnod. De én most megyek! Ha kell valami Baroval üzend meg! -* simít végig a varjún, miután lefektette húgát. Aztán már csak annyi volt hátra, hogy kilépjen a kórteremből. Az ajtócsukás után, néhány percig, még az ajtónak dőlve elmélkedett és még ő maga is megrémült kicsit, azon, hogy vajon az, amit Lumi mondott tényleg jó dolog lenne e. Vagy találjon egy másik megoldást?*

2012.07.08. 21:49 Enayla

*Miután meghallotta a "szabad" szót határozottan nyitotta ki az ajtót s lépett be rajta. Nem ment annyira be a szobába csak annyira hogy maga mögött betudja csukni az ajtót. Futólag körbe pillantott a szobában de most nem amiatt jött hogy a kastély Trenoirok lakta részének szobáit térképezze fel. Egyenesen az előtte ülő Eziora nézett.* - Nem szándékozlak sokáig zavarni, de beszélnünk kell és nem várhat. *Közölte férjével határozott és komoly hangnemben melyek érzelemmentes arca is tükrözöt azt jelezve ezzel hogy nem várathat magára ez a beszélgetés és amíg kielégítő válaszokat nem kap nem hajlandó elmenni.* - Valami történik az utóbbi napokban és tudni akarom hogy mi az. Szinte a család fele a kastélyon kívül tartózkodik ha valami gond van arról én is tudni akarok. *Nézett farkasszemet férjével majd folytatta.* - Hiába akarod leplezni a bajt már ha van, mert viselkedésed elárul nem is tagadhatod. *Fejezte be kimérten és várta a válaszokat. *

2012.07.08. 21:24 Bogi

Drina *Kicsit rosszallóan néz testvérére, még nem végzett a dorgálással.* Cel ez veszélyes. Ezt te is nagyon jól tudod. Apa nem mindig tud a segítségünkre sietni. Nézz csak rám. Így is rengeteg mindent megtesz értünk. Érted is. Azt kell mondjam, hogy felesleges aggódást okozol neki. *Nem akarja megbántani testvérét, de..* Most őszinte leszek hozzád nővérem. Nem tudom elképzelni, hogy bárki irányítása alá tudná vonni azokat a lényeket. Talánk még apánk sem, pedig nála erősebb démonnal még nem találkoztam. *Eközben háta mögött teljesen lemegy a nap, amint beszélgetnek. Megfogja bátorításként testvére kezét.* Csak az elkerülhetetlen végzeted sürgeted. *Arca szomorú grimaszba fut át, majd folytatja.* Csak Lumier tudná elvenni ezeket a lényeket, vagy megfékezni. De ahhoz neki kéne adnod a lelked... *Gondolkozik hangosan, majd mikor rájön, hogy kimondta és ezzel valószínűleg ötletet adott testvérének, kitágulnak szemei.* Ne, ne, ne... *Mondja, mert látja, hogy testvére forralja már a dolgot.* Figyelsz rám Cel? Nem teheted meg. Apánk ettél félt minket. Hogy olyanok leszünk mint ő! Minket elnyelne a sötétség! Neki is hosszú évekbe telt embernek maradnia és nem árnylényként barangolni az erdőben a végtelenségig! Felejtsd el kérlek, amit mondtam! *Ismét felizgatja magát és erős fájdalmat érez, de azon kívül, hogy egyik kezét kicsit rászorítja a sebre, nem tesz egyebet.* Ezio *Türelmesen végighallgatja Kait és mikor mennie kell, hisz éhesek, szélesen elmosolyodik.* Menj csak. Nem hiszem, hogy a mostani felfordulásban közös vacsoránk lenne. Úgyhogy csak szólj a konyhán és külön tálalják neked bármikor. *Még mindig mosolyog, mikor Kai kilép az ajtón, de amint nem látja, Ezión ismét urrá lesz valami. Nagyon reméli, hogy senki sem zavarja meg, mert most érzi azt, hogy teljesen kifordult magából. Ezt már képtelen lenyelni. Nem hibáztatja Kait, nem erről van szó. Csak a tény, hogy Shade volt az, aki megtámadja rátesz egy újabb követ a szívére és már nagyon nehezen piceli a köveit. Altair, Enayla és családja, Kryshna, Drina, Celia, Meredith... Már lassan az egész kastély miatt aggódnia kell. Kisebb kiakadását, ami annyiból áll hogy idegesen járkál a szobában egy kopogás szakítja meg. Leül hatalmas ágyának végébe és rátámaszkodik hatalmas, izmos karjaival térdeire.* Szabad. *Próbálja teljesen normális hangon mondani, de mikor megérzi, hogy Enayla készül bejönni lakosztályába, ahol még nem is járt, kissé ismét elkapja az idegesség. Fél, hogy olyat tesz, amit vagy ő, vagy Enayla fognak megbánni. Vagy olyat mond, vagy céloz, tudja is ő.... csak ismét ő lesz a rossz.*

2012.07.08. 21:04 Enayla

*A nemrég történtek teljesen felzaklatták és össze zavarták. Ezio irodájából egyenesen a kastély másik szárnyába sietett saját szobájába. Odabennt fel alá járkált amit Nala egy idő után nem tetsző nyávogással jelzett, hogy már kezd beleszédülni lassan Ayla fel-le járkálásában még a nő ágyán elterülve kényelmesen is.*  - Ez ez szerinted mi volt? Mi ez az egész? Egyik pillanatban gyászolja a halott szerelmét aztán neki áll flörtölgetni egy nemrég érkezett vadidegennel aztán majdnem kinyíratja magát utánna meg nekem áll ajánlatokat tenni? Ez mi? *Teszi fel a kérdéseket macskájának ahogy végül meg áll az ablakánál.* - Istenem hogy nekem miért kellett ebbe a bolondok házába csöppennem. *Sóhajtja el magát végül. Eddig a napig szentül megvolt róla győződve hogy Eziot utálja és hidegen hagyja mi van vele vagy hogy akar-e valamit is tőle hisz Ezio is vagy egy áldott szót sem szólt eddig hozzá vagy csak a családelőtt játszott tisztelettudó viselkedését látta vagy pedig volt szerelmét gyászolta s még a mai napig is csak ő van a szívében és csak rá tud gondolni. Nem tudja mire vélni ezt az egészet. Ahogy a tájat bámulja bevilan neki mikor férje azt mondta hogy ma majdnem meghalt lányával együtt. Gondolatai csak úgy cikáztak és a szimpla családi viszálytól egy váratlan ellenség felbukkanásáig mindenre gondolt. * - Ki kell derítenem mi folyik itt Nala! *mondta határozottan a macskára nézve mire az felállt majd nyújtózkodás után már ugrott is volna le az ágyról hogy ő is vele megy s ott lesz mellette, de Ayla oda guggolt a macska elé és végig simított annak bundájának.* - Te inkább menj és keresd meg a fiam. Már egy ideje nem hallottam felőle. *Válaszként a macska nyávogott egyet dorombolás közben majd kiszaladt a szobából. Ayla felállt megigazította hosszú földig érő ruhájának alját azzal elindult Ezio szobájába. Remélte ott találja. Mikor elért férje ajtaja elé határozottan bekopogott de nem rontott be mint korábban az irodában. Szép nyugodtan megvárta míg férje beengedi vagy kiszól hogy bemehet.*

2012.07.08. 20:55 Celia

*Lélekben nagyot sóhajt, mert a reakciókból azt szűrte le, hogy sikerült a hazugság. De ahogy nyílt Lumi szája, valahol várta, azt a szót, hogy "Hazudsz!". De végül ez is nagy megkönnyebbülésére, nem így lett. A kérdés meglepetésként érte, mert Ő nem tudott a dologról. Baro jelzése jutot ekkor eszébe, és gondolta hogy akkor csak történhetett valami. S mivel hallotta Őt beszélni, könnyű volt a válasz adás.* -Igen, meg! Az irodájában üldögél és cseverészik Altair bácsival! A hangjából ítélve remekül van. Nem lehet Őt olyan könnyen elintézni.-*mosolyodott el csukott szemekkel, kicsit oldalra biccentve fejét. Majd ez a mosoly lelohadt arcáról, amint meghallotta, hogy a sötétség istennője testvérét akarta. Néminemű féltékenység keletkezett szívében, hogy már megint a testvére. A nevét is Ő örökölte, a lélekből az övé is kell. De aggodalma féltékenységénél sokkal nagyobb volt. -* Micsoda? -*kiáltott fel zavartan, de Lumi további szavaitól lassan elkezdett visszavenni magából. Fényezni kezdte apjukat, hogy milyen hősies és áldozat kész. Egyet kellett értenie. Szinte mindenben. Enalya megemlítésénél kissé változtak benne az érzések a lopott csók hallatán, mert ilyen nő mellett tényleg nem könnyű férfinek lenni. ~ De akkor is.~ *gondolta.~ Anya még csak most halt meg. Hogy érezhet máris úgy ,egy másik nő iránt?~ *rázta meg gondolataiban fejét. Valóságban csak cöveken ült, kicsit felhúzott vállakkal. Az újabb témára felfigyelt. Újabb felelet adás volt a feladata. * - Igen jól vagyok! Bár sokáig szédültem és hányingerem volt és még most is kicsit homályosan látok, de azért tényleg jól vagyok. Sokkal. Aludtam is, meg ettem is. -*emelte ki a jókat, a dorgálásra azonban egy ideig elnémult. Pár másodpercre, aztán ismét el kezdett beszélni.* - Tudod, hogy valahogy erősítenem kell magamat. Ha nem tanulok meg uralkodni rajta, akkor esélyem se lesz. Meg hát.....néha ki kell engednem őket, vagy az őrületbe kergetnek és idő előtt felzabálnak.

2012.07.08. 20:35 Drina

*Drina ezt most kivételesen bevette. Tudja, hugát mennyire rosszul éritnti, ha kinézik a tömegből vagy a társoságból, hisz valahol különc, de családon belül mindenki úgy kell elfogadni, ahogy van. És az árnylények nélkül Celia jobban csillogna, mint Drina. Sokkal életvidámabb lenne, sokkal több embernek tűnne fel a jelenléte.* Apát megtalálták? *Kérdi nővérétől, hisz róla még nem kapott információt, bár ha nincs nagy aggódás és pánik, akkor biztosan előkerült.* Apa ma megmentett Lumiertől. *Súgja egészen halkan. Az istennőnk itt járt. A lelkemet akarta úgy, mint apáét vette el annak idején szó nélkül. Apa viszont nem engedte. *Szélesen elmosolyodik, hangja végig gyenge és rekedt volt.* Büszke vagyok rá. Mindig a jót cselekszi értünk. És erős, nagyon erős. Több mindenen ment keresztül, mint mi megyünk. Gondolj csak a feleségére. Nehéz lehet olyan nővel együtt lenni, aki megtagad téged. El sem tudom képzelni, hogy tud ennyire nyugodt maradni. *Fényezi apját, hisz így gondolja. Ha megtudná, hogy Kryshnával csókolózott, nem sértődne meg, vagy okozna olyan lelki fájdalmat neki, mint Celiának, hisz megérti őt. És nem ítélkezik felette. Ahogy senki fellett nem szokott.* És te jól vagy? Apa elrohant érted az erdőbe, igaz? Már megint gyakoroltál? *Dorgálja meg kicsit, de most nem komoly, nem mély a hangja. Most csak Drina.*

2012.07.08. 20:28 Kai

*Kínos neki a szemkontaktus, mivel a lányát ölte meg majdnem, meg amúgy se szeret mások szemébe nézni, mert legtöbben megdöbbenek a szemén, mely mindig úgy ragyog mintha tűz égne abban.* – Értem – *válaszolja csendben, de most már kicsit jobban érzi magát.*– Kétszer…- *kezdi mondandóját. *– Kétszer is ki akart belőlem törni. Harmadszorra sikerült. Celia miatt. Az Ő ereje, mintha erősebbé tenné. Tegnap mikor visszaértem az erdőből megkérdeztem tőle, mi volt az a sötét erő. Elmondott mindent. Nekem meg az anyám jutott eszembe. Ahogy ott térdel, ordít és azok a sötét lények, vagy akármik egyre jobban elnyelik… - *Itt abba hagyja mivel Ezio pontosan tudja, miről beszél. A fiú teljesen őszinte hozzá, viszont látja Ezion, hogy fáradt.* – Látom, neked se volt valami kellemes napod, szóval hagylak is pihenni… Köszönöm, hogy meghallgattál.- *mondja a fiú hálásan, de hangjában még mindig ott van hogy magát hibáztatja. Ekkor hirtelen Lukanak meg kordul a gyomra. A fiú elmosolyodik* – Mi van éhenkórász nem volt elég az a plusz egy-két falat? – *kérdezi a sárkányától.* – Úgy látszik sürgősen távoznunk kell, ne hogy valaki éhen halljon… - *mondja kicsit cinikusan közben sárkányára néz. Luka csillogó szemekkel néz rá, tudja hogy kedven helyére készülnek. Vissza a konyhába.*

2012.07.08. 20:10 Celia

* Celia belül kétségbe volt esve, hogy mégis mit feleljen. Nagy megmenekülés volt számára, hogy Kai belépett a szobába. Legalább addig is megússza. De az érzelmek mit sem engedték fel lelkét. Az aggodalomról a sajnálatra váltott, ahogy visszaemlékezett, az ebédlőben történtekre, ahogy eszébe jutott, mennyire megijesztette a fiút. Egy percig tényleg sajnálkozott, aztán már mit sem törődött vele. Hisz mindenki fél tőle valamilyen szinten. Akkor ez az egy félelem mér érdekelje? Tekintetével végig követte a fiút, ahogy közelebb lépkedett, de csak a lábait. Ugyanis lehajtotta a fejét. Most Lumival foglalkozik, az ő állapotával, addig pedig Ő másodlagos a helyszínen. Csak akkor kapta fel a fejét, mikor Lukaval kapcsolatban tett említést és kapcsolt, hogy akkor a sajnálom is neki szólt.* - Áh ne is törődj vele! Egyel több vagy kevesebb embertől kell az ilyen reakciót elviselnem, az mindegy. -*gúnyolódott saját magán és egyben Kain is.* - Megszoktam már és inkább én bocs, hogy így rádijesztettem. Nem tudtam, hogy ennyire félénk lennél.* - folytatta a gúnyolódást, aztán a Lukára kapcsolatos mondatára tért rá.* - Nem igazán vigyáztam rá, csak egyszerűen követett. Gondolom, mert adtam neki a halból és a polipból. Nem akartam megenni! - * tette hozzá utolsó mondatát, az előzőekhez képest halkabban. Ezzel már mindent megválaszolt, amit csak kellett, így a továbbiakban csendben maradt. csak bólintott amikor jónak látta, ott, mikor a barátságos ... Legalább szerez még egy barátot, egy újabb állat képében. Hagy bővüljön csak a baráti köre. Kai távozta újra kettesben maradtak. Pár percig csak nézte az ajtót és morfondírozott. Furcsának tűnt neki a fiú, ahogy Luminak célozta szavait, de nem tudta, hogy miért. De az még furább volt, hogy miután az ajtó becsukódott, Baro csak úgy nekicsapódott az ajtónak és eszeveszett károgásba és szárnycsapkodásba kezdett. Csak húga  felszólítására fordult vissza, s Baro is csak akkor repült vissza, s Lumi ölében telepedett le. Megint gondolkodóba esett. Nem akarta elmondani, hogy mit hallott. Legalábbis most még nem. Főleg, hogy ilyen állapotban van. Hazudni kell, de valami jót és hihetőt és hihetőn.* - Csak bánt, hogy Kai így megrémült tőlem. Ő volt az első, aki szó szerint elmenekült előlem, mikor elmondtam, mi bajom van! -* füllentett, mert annyira nem bántotta ez a dolog. Még össze is húzta magát, szomotú képett vágott, a megtévesztés kedvéért és csak remélte, hogy ikertestvére beveszi.*

2012.07.08. 19:59 Ezio

*Fürdés közben próbálja teljesen kiüríteni elméjét és reméli, hogy a nap folyamán, legalábbis amíg le nem fekszik, nem fog semmi sem történni. Enaylát talán kicsit sikerült összezavarnia, annyira legalábbis, hogy ne kössön bele minden egyes szavába, hanem elgondolkozzon. Megmutatta, szavakkal elmondta milyen jó dolga lenne, ha átadná magát Ezionak, hisz a gyerekek még nem értik, de felnőtként, házastársként tudni fogják, milyen kötelességeik vannak. Ezionak királyként kell viselkednie, tehát Enaylát, akármennyire is szereti még Carment, olyan bánásmódban kéne részesítenie, mint azt Carmennel tette. És ezt minden felnőtt tudja a kastélyban. És a Vének ezt is várják tőle. A gyerekeket rengeteg csalódás és érvágás fogja még az apjuk miatt érni, mert nem fogják megérteni cselekedeteit. De ha Enayla megnyugodna és normális házasságban élnének, Ezionak el kell engednie a múltat és férfiként, férjként, királyként viselkedni. Ezért van annyira összezavarodva. Még mindig minden gondolata Carmen körül forog. Lassan már egy egész órája fürdik, a víz is kezd kihűlni, ezért beszappanozza magát, leöblíti a másik meleg vödör víz tartalmával a szappant, majd egy törülközőt teker derekára és hagyja, hogy bőre levegőn száradjon meg, mint mindig. A tél közeledtél sem okoz ez gondot neki, mert imádja a hideget és jól is bírja, nyílván a sötétségből kifolyólag. Késő ősz, kora tél van a birodalomban és minden nappal egyre hidegebb lesz. Egy hónap múlva már be lesz fagyva a vízesés teljesen. Mikor kilép a fürdőből törülközővel a derekán, valaki kopog. Érzi, hogy Kai az, azért beengedi. Mosolyogva köszönne neki, de a fiú belekezd a mondanivalójába és még mielőtt kimondja, sejti mire fog a végén kilyukadni. Megrökönyödve ül le ágyának végébe, ami szemben van az ajtóval. Hosszú percekig hallgat. Egyik könyökével rátámaszkodik térdére és comjára, megtámasztva tenyerével fejét. Ez nagyon sok már neki, de nem hibáztatja Kait. Örül, hogy elmondta neki. Egy tíz perc néma csönd után képes csak összeszedni a gondolatait.* Ülj ide mellém, fiam. *Mondja neki teljesen nyugodt, együttérző hangon. Amit Kai odaül mellé, teljesen feléfordul, egy lábát felhúzva az ágyra, behajlítva.* Nézz rám légyszíves. *Mondja barátságosan hisz tudja, Kainak most nagy nehézséget okoz a szemkontaktus. Türelmesen megvárja, míg megteszi, majd elmosolyodik, de csak halványan. Hangja azért komoly marad.* Nem tehetsz arról, ami történt. Látom mennyire gyötör a dolog. De nem te tehetsz róla, értesz engem? *Kérdi kedvesen. Egy percre sem akar olyan hangsúlyt megütni vagy olyan arcot vágni, amitől esetleg Kai úgy érezheti, hogy hibás a történtek miatt, vagy hogy Ezio mérges rá.* Drina rendbe fog jönni.

2012.07.08. 19:44 Kai

Lassan sétált a folyosókon, így mire Ezio szobájához ért a férfi már végzett a fürdéssel. Kopogott. Ha Ezio behívja, akkor bemegy, ha nem akkor elmegy az erdőbe. Ha behívja, a fiú bemegy. – Elnézést. – mondja tisztelettudóan. – Remélem nem zavartalak meg. – tegezi, mert olyan kapcsolatban állnak, hogy megteheti. – Beszélnünk kell… ami a lányoddal történt… Én sajnálom. Nem akartam. Azért is menekültem az erdőbe. Nem tudtam, hogy valaki utánam fog jönni. Sajnálom…- szavaiban a megbánás, bűntudat depresszió hangzik . Ezio előtt kimutatja valódi érzelmeit. Teljesen össze van omolva lelkileg. Leül egy székbe és fejét a kezébe temeti. Beszegetésüket senki sem hallja meg, hallhatja ki. Luka oda megy hozzá és vígasztalni próbálja a fiút.

2012.07.08. 19:38 Drina

*Halványan elmosolyodik, azt hiszi, Kai az állapotát sajnálja, hogy őt sajnálja. Érez rajta valami furcsaságot, de nincs olyan állapotban, hogy mindenre oda tudjon figyelni. Hugát érti, hisz egy méhben fejlődtek, nagyon közel kerültek egymáshoz és kialakult ez náluk, hogy érzik azt, amit a másik.* Kösz Kai. *Szól a fiút után, majd mikor elment, ismét hugához fordítja a fejét. Ismét a komoly Drina fekszik testvére előtt, nem a mézesmázos, jókedvű kislány. Olyan mint édesapja, nem lehet átverni. És ha van, aki tényleg nem tud neki hazudni, az Celia.* Beszélj végre. *Mondja halkan, de komoly hangon. Mintha csak Ezio lenne: ellentmondást nem is tűr.* Olyan lelki fájdalmat érzel, mint mikor anyánk meghalt. Valami szörnyűségnek kellett történnie. Celia, ezt nem miattam érzed. Akkor én nem érezném. *Még komolyabb, keményebb lesz az arca.* Utoljára kérlek, hogy mond el, mi törént, amíg pihentem. *Mondja határozottan, közben háta mögött elkezdődik a naplemente. Apja 24 órája van talpon.*

2012.07.08. 19:28 Kai

*Az ajtó előtt, még egy pár percet gondolkodik, hogy bemenjen-e. Kopogás után, ő is benyit. * Elnézést. *zavarta meg a lányokat. Épp Drina kérdése után nyitott be. Amint meglátta a lányt, még rosszabbul érezte magát és ez egy kicsit látszott is rajta. Luka azonnal oda szaladt hozzá és cica módra elkezdett lábának dörgölőzni és furcsa doromboló hangot is hallatott. Lehajolt a fiú és tiszta szívéből a sárkányra mosolygott, majd megsimogatta a buksiját. Ezek után oda sétált a lányokhoz.* Hogy érzed magad? *kérdezte Drinától, hangjában a lelkiismeret-furdalás hallatszott, de a lány nem értette, hogy miért. * Sajnálom… *feleli a lány válasza után, és tekintetét a két lányra tekinti, mert mint rájött, Celiat is durván faképnél hagyta a vacsorájuk közben. Ráadásul biztos rosszul eset a lánynak miután elmondta neki, mivel lények élnek benne.* És köszönöm, hogy vigyáztál Lukara. Látom, sikerült kicsit megszelídítened. * mondta a fiú, szemei a sárkányról a lányra vándorolnak és egy kis mosolyt is megenged. *Ha szeretnéd, akkor majd elmondom, hogyan férkőzhetsz még jobban a bizalmába. *közli barátságosan a lánnyal. Ezt azért ajánlotta fel neki, hogy később majd elbeszélgethessen Celiaval, meg úgy vette észre, hogy Luka is megkedvelte kicsit a lányt.* Te meg kapd össze magad *mondja Drinának kissé zavartan, és még mindig érezni a hangjában a megbánást, de Drina nem tudja értelmezni, hogy miért. Nem is nézett a lány szemében. Ezek után elbúcsúzik a lányoktól és Ezio szobája felé veszi az irányát. Külsején nem látszott a depresszió, de a lányok látták rajta, hogy valami nem stimmel vele.*

2012.07.08. 19:26 Celia

*Állát térdeire hajtja és szomorkásan pislog előre, maga előtt látva már azt a jelenetet, amikor Lumi meg tudja a nagy igazságot Altairról. De nem csak róla. Talán még apjuk titkát sem fogja olyan őszinte kedvességgel fogadni. Legalábbis némiképp remélte, mert most benne keserűség tombolt ha csak az elhangzottakra gondolt. Már az elég volt számára és talán testvérei számára is, hogy nem sokkal anyjuk halála után, el kellett vennie valakit, aki még csak nem is egy kedves személy és aki pont az ellenséges csalódból való. teljesen elmerül ezekben, így nem csoda, hogy annyira megijedt, mikor Lumi megszólalt. Látványosan megugrott és amit az ebédlőben produkált Kai előtt, most is eljátszotta.* - Te ébren vagy? -*pislog nagyokat előre, a karfába kapaszkodva, lábaival a földről nyomta vissza magát.* - Azt hittem alszol. - *húzódott közelebb székével az ágyhoz. Aztán ahogy a lányt hallgatta, Ő is elmosolyodott.* - Azt nagyon is remélem! Ki fogja ezentúl felvidítani a kastély lakóit? Nélküled elég lehangoló itt az élet! - * viccelődött és fényezte húga személyiségét. Ám mikor az ijedt kérdés felhangzott, meglepődöttség rajzolódott ki rajta és némi aggodalom, hogy talán tényleg megsejtett valamit viselkedéséből.* - Mé-mégis mire gondolsz? - *vakarta meg az arcát, mutató ujjával, majd mikor látja, hogy Lumi fel akar ülni, alátámasztva segít neki.*

2012.07.08. 19:01 Ezio

*A pofonra nem szólt semmit, hisz már annyi mindent le tudott nyelni a nőnek, hogy ez már számára semmiség. Maga Ezio sem tudja, hogy mi van vele. Érzi és tudja is, hogy egyfolytában rosszul cselekszik, mert az érzelmei túlságosan is hatalmába kerítik, de nem foglalkozik velük. Megenged magának ennyit dact, hisz az évek során mindent mindig úgy tett, ahogy azt elvárták. Tőle. Nem válaszolt felesége volt férjével kapcsolatos kirohanására, hisz ha őt Carmen megcsalta volna egy szerető házasságban, biztos benne, hogy nem lett volna képes neki megbocsátani és ugyan olyan áhítattal beszélni róla. De ez Carmen fejében sosem fordult volna meg. Sebei begyógyulnak, de elsétál az irodától. Messzire feleségétől, mert fél, hogy őt is megcsókolná, vagy még több. Teljesen kiszámíthatatlan belülről. Mintha a belső kis rendszere összeomlott volna és meggondolatlanul cselekszik. Ilyen volt a csók, hogy nemet mondott az istennőnek, hogy így közeledett egy percig feleségéhez, ami amúgy normális lenne és Carmen minden emléke ellenére tudja, hogy férjként mi a kötelessége, de Enayla jobban gyűlöli annál, mint hogy bármi legyen közöttük. Felsétál a másodikra a hatalmas fémből készült, kicsit keskenyebb csigalépcsőn és besétál a lakosztályának fürdőszobájába. Forró víz várja a kád mellett, vödrökben, amitől elmosolyodik. Beleönti a kádba, majd leveszi magáról a szakadt nadrágot és belefekszik a kádba. Kell neki egy fél óra, míg feltöltődik kicsit. Aludnia kéne, de tudja, hogy képtelen lesz rá. Túl sok gondolat gyötri és már keverednek benne a mit kéne tennie, mi a helyes cselekedet és amiket tenni akar fogalmai. Mély levegőt vesz, két karkával kitámasztja magát, fejét a kád hátának veti és elfekszik a kádban. Kisebb a kád, mint ami neki kéne, ezért lábai is bokáinál keresztezve felrakja a kád szélére és lehunyja a szemét.* Drina Úgy somfordálsz, mintha halott lennék. *Nyitja ki a szemeit, lassan testvére felé fordítja a fejét és halvány mosoly jelenik meg az arcán. Erős fájdalmai vannak, de amint ismét lemegy a nap, kutya baja sem lesz.* Pár órán belül megint én leszek a legélénkebb a kastélyban... *Nyögi halkan, fel akart volna nevetni, de az első izomösszehúzódásnál gyorsan meggondolta magát. Pár percig figyeli testvérét és szörnyen rossz érzés fogja el. Minden aggodalmat érzet, ami a lányt is átjárja és hirtelen felizgatja magát.* Jézusom Cel, mi történt? *Kérdi megrökönyödve az érzéstől. Mikor egymás mellett vannak, mindent éreznek, amit a másik. Nem is tudja, hogy képes itt ücsörögni mellette testvére, hisz szörnyű fájdalmakon megy keresztül. Óvatosan kicsit feljebb tolja magát a fehér ágyon és kicsit komolyabbá válik az arca.* Mond el légyszíves, miről maradtam le.

2012.07.08. 18:42 Enayla

*Megtorpan ahogy az orra előtt csapódik be az ajtó. Hátrébb lépne de Ezio mellkasába ütközik háta így hirtelen megfordul. Kérdőn néz férjére hisz ez váratlan lépés tőle. Arra számított hogy majd Ezio csak ott ül íróasztala mögött mint mindig és hagyja hogy kisétáljon. Ez a mozdulat meglepi nem is kicsit a szavak pedig csak tetőzik meglepődöttségét. Szóhoz sem jut.* - Igen valóban meghalt a feleséged ez szörnyű és mérhetetlenül szomorú de nem te vagy az egyedüli aki szenved. Most túl durva leszek de a volt szerelmed holttesttét nem látod mindennap viszont az enyémmel az előtt mielőtt elutazott volna minden áldott nap szembetaláltam magam. *Veti oda kissé még inerülten noha már nem annyira ideges de még mindig feszült. Maga sem tudja de mikor Ezio egy senkinek tituálja a volt férjét reflexből pofon vágja. Saját magán is meglepődik hogy ilyet tett.* - Neked lehet hogy csak egy senki volt de én szerettem igen igazad van. Szerettem és a saját öcsém feleségével csalt meg megalázva és elhajítva. Kihajítva mint egy kutyát majd pedig jöttél te és hozzád hajítottak hogy mindent leplezzenek a vének és apám amit nekem tűrnöm kellett és megjátszanom magam hogy minden rendben van és mindenki boldog! *Ordította egyenesen Eziora meredve majd fáradt hangon folytatta* - Elegem van mindenből. *Ezio közelsége nem hozza zavarba mikor közel hajol hozzá arca meg sem rezzen, de nem néz  a férfi szemébe. * - Azt mondod önző vagyok? igazad van én ilyen vagyok.Ilyenné tett a családom ez lett belőlem. *Az mikor megtudja hogy pár órája ő is és az egyik lánya is megrökönyödik, erről semmit sem tudott értetlenül nézett fel férjére aki ekkor az eddiginél sokkal közelebb hajolt hozzá. Nem tudja hova tenni Ezio viselkedését eddig még soha nem viselkedett így vele és ez egyszerre lepi meg és legfőképpen zavarja össze. Állja közelségét és tekintetét, maga sem tudja hogy most mitévőnek kéne lennie. Mikor Ezio elhajol tőle és kilép az ajtón felsóhajt a férfi után nézve. Ugyan próbálta leplezni hogy zavarba jött és reméli sikerült is de valójában Ezio most először volt képes őt zavarba hozni. *

2012.07.08. 18:40 Celia

*Az ötlet után, mély levegőt vett, amit erősen, egy nagy sóhaj keretében fújt ki, majd benyitott a szobába. Testvére, mint egy halott, úgy feküdt, halálsápadtan a sötét szobában, és ez nem kicsit rémisztette meg. Miután a sárkány is betipegett - először nem is tudta, hogy bemenjen e - bezárta utána az ajtót, s lassú, halt léptekkel közelítette meg az ágyat. Lábujjhegyen járt, nem akarta Lumit felébreszteni, mert tudta, annak ellenére, hogy nem tudta pontosan milyen sérülései vannak, hogy hogyan is sérülhetett meg, az a fő, hogy pihenjen. Egy ideig csak állva nézett le testvérére, mintha neki is egy része megsérült volna, aztán maga elá húzta az egyik szabadon álló széket és felhúzott lábakkal, térdeit átölelve leült rá.*

2012.07.08. 17:34 Presy | Nwalca

Az éjjel nem tud aludni, képtelen. Húga rémképekkel árasztja el, álmait ködösíti. A tenger sós vízében lebeg, a semmi közepén él barátok nélkül, a családjától jó messze. Talán neki nincs is olyan, hogy család. Végtére is már keveredik a kettő, hogy egyet alkosson, de az mégsem az igazi, de ez oly mindegy. A rózsa kinyílik, a tulipán elhervad, minden olyan tökéletes, olyan harmonikus. A bal oldalára fordul, teste verejtékben úszik, haja hátához és nyakához tapad. Egy új világ nyílik fel előtte, egy gondokkal, emberi problémákkal teli élet, de mégis teljesen más, mint amiben valójában él. Itt él a húga, de nem testvérek, hanem csak szomszédok. Az ő háza kicsi, a kertje rendezetlen, de a felét egy kerti tó foglalja el. Lexie háza családias, nagy. Férjével és fiával lakik benne, és gondolatlanul mosolyog. Nincs háború, kényszerházasság, depresszió. Jóba vannak, a lány mindennap áthívja ebédelni, és mindennap kap meggyes finomságot. Nem szolgálnak fel tengeri ételt, ami pont kapóra is jön neki. Viszont ahogy az álom vége tér, minden mese szertefoszlik, hiába kap utána, csak az ürességet fogja meg és az álom utóhatását. A mindig kedves, bohókás férfiú meg sem moccan, szája sírásra görbül, ahogy minduntalan húga boldogságára gondol vissza. A könnyek megállíthatatlanul csöppennek le az ágyneműre, pillanatok alatt benedvesítve azt. Percekig hagyja magát a keserű múltban, a könnyek fullasztásában. Halk szipogás tőri meg a nyomasztó csendet. Fáradtan csoszog ki a folyosóra, immár könnyek nélkül, amit beletörölt a párnába. Egy zsebkendőt magához véve folyta ki az orrát, majd a taknyos összegyűrtet kidobta a legközelebbi kukába. Ahogy eddig mindig is szokott lenni, cipő és egyéb lábbeli nélkül mászkált, a márvány hűsítette talpát. Csak egy nadrág volt rajta, azt is az úszás előtt vette fel, kicsit még véres a leányzó miatt, mert összevérezte, ahogyan hozta lóháton. Fogalma sincsen, hogy hogyan jutott el a zongorához, de már nem fordult vissza, inkább leült és a billentyűkre csúsztatta ujjait s neki kezdett a játékhoz. A bosszú, düh, szomorúság, mind-mind keveredtek a darabban, ami a kastély összes folyosóját és szobáját betöltötte. Nwalca mindig vidámat, vagy szépet játszott, esetleg néha napján szomorút, de hogy ilyet, még sosem fordult elő. Dühét nem mutatta ki senkinek és nem közvetítette tárgyakon keresztül, egészen mostanáig. A dallam súlyos teherként szakadt a kastély padlójára, mintha összeakarná törni, ahogy a falakat, ablakokat is. Hirtelen hagyta abba, végig sem vitte, csak egyszerűen a közepénél lezárta. Rajta múlt a folytatás, a végkifejlett, de úgy gondolta, hogy ezt nem a zongorán, vagy hegedűn fogja kiélni, hanem valami máson. Bosszantotta, hogy képesség nélkül maradt, hogy ő csak a vidám srác, aki megnevetett, de védtelen is. Kisétált a kastélyból, hogy minél közelebb legyen a vízeséshez. Odalépett az egyik fához, majd nekidőlt, úgy nézte a hömpölygő vizet, mi megnyugtatta háborgó lelkét. Le akart ugrani a mélybe, hogy csontjait összezúzza az-az erő, ami kell neki. Egészen a széléhez ment, a hullámok felcsaptak hozzá, így érezhette azt az illatot, amit annyira szeret. Ha kicsit is megbillen a mélybe veszik, talán húga után mehet.

2012.07.08. 17:33 Celia

*Végig trappolt a folyosókon, szinte már futott, s közben hátra se nézett. Megbántottnak érezte magát és talán kissé elárultnak is. Bár nem saját maga miatt. Egyik titokból kifolólag se. Amit apja cselekedett, mondott. Kábé olyan volt, mintha már anyja nem is létezne szívében.  Szívébe erre a gondolatra egy kisebb görcs állt. Egy pillanatra mintha megszűnt volna dobogni, aztán olyan nagy ütéssel tért vissza, hogy mellkasa bele sajdult. Amit pedig Altair nagybátyja mesélt, az is konkrétan egy sziven döfésként ért fel húgának általa. Olyan volt ez számára, mintha Ő maga lenne Lumi és Ő maga hallotta volna a történtet. Tudta mit érez, bár igazából még nem mondta ki előtte se, de a pillantásaiból és apró célozgatásaiból rájött. Szerette testvérét, így már előre fájt az neki, hogy mi lesz, ha megtudja. Ezek a gondolatok cikáztak a fejében, mikor már odaért a kórterem ajtajához. De keze megállt a kilincsen. Úgy ahogy, apja irodájánál is. Valahogy most nem mert benyitni sem a szobába. Mi lesz ha kitalálja az arckifejezéseiből, vagy a hozzáállásából, hogy valami baj van. A hosszú percek alatt, míg ott állt az ajtó előtt, Baro is a vállára repült, mitől Kai sárkánya felmorrant. De most arra ügyet sem vetett. A holló károgott.* - Tudom, hogy apuval történhetett valami, de biztos, hogy kutya baja! - * húzta el a száját egy fintorba.* - Most nagyobb baj van Lumival! Te is hallhattad! Mi van ha Ő is megtudja, itt csak úgy terjednek a pletykák. -* vakargatta meg kedvence mellkasát.* - Várjunk csak! Lehet nem is kéne megtudnia! -*gyulladt fel a villanykörte a feje fölött, de valahogy ez is keserű szájízt adott.*

2012.07.08. 16:52 Ezio

*Hirtelen eltűnik a szoba sötétjében és megjelenik a nő mögött, bevágva az ajtót előtte. Mire az megfordul, Ezio magasodik felette. Bőrét most hirtelen mindenhol sebek és korom borítja. Így használnia az erejét, hogy a sötétség elhagyja nappalra, nagyon veszélyes.* Várj. *Suttogja, de nem távolodik el.* Engedd, hogy mondjak valamit. Lehet bántani fog. De te kérted, hogy ne tartsam be az illemet Enayla. Szinte engedélyt adtál rá, hogy őszintén beszéljek. *Mondja fáradt, mély, férfias hangon.* Ne merd még egyszer megkérdőjelezni azt, hogy mit csinálok. Se azt, hogy kivel, se azt, hogy mikor vagy hol. Mikor megérkeztél, kedvesség várt. Mert kedves vagyok. Két nappal érzkezésed előtt meghalt a feleségem. *Mondja rideg hangon, megvetéssel benne. Még is úgy hangzik, mintha csak tényeket közölne.* Ennek ellenére a tenyeremen hordoztalak. Te voltál az, ki gyűlöleteden nem tudván túllépni gőgösen viselkedtél, szégyenbe hozva engem és családomat mások előtt. Én vagyok a király. *Mondja határozottan.* És lehet, hogy ez neked újat mond, mert eddig egy senki felesége voltál... *Itt tart egy kis szünetet és a gondolatmenetet is direkt megszakítja.* ... de minden gyászom ellenére befogadtalak. Téged és a családodat is úgy kezeltem, mintha mindig együtt éltünk volna. Mindenki képes tisztelni, csak te nem. *Itt kicsit közelebb hajol és nő ajkaira suttog.* Azzal sem tisztelsz meg, hogy egy ágyban aludj velem. *Mélyen a nő szemeibe néz.* Megszégyenítesz az egész birodalomban. Az a hír járja, hogy a király nem tudja betörni a feleségét. Egy vadlóhoz hasonlítanak. *Itt elmosolyodik.* Ezért még egyszer kérlek: ne merd megkérdőjelezni, mit csinálok. Mert ismétlem: te vagy az egyetlen széthúzó erő ebben a családban. A jóságom nem elég neked. A megszégyenítésem sem. Porrba tiportál két hónap alatt annyiszor, ahányszor csak tudtál és most fennhélyázott gőgöd és fásott féltékenységed mondat veled olyan szavakat, melyekhez nincsen jogod Enayla. *Tekintete elkomorul.* Önző vagy. Végtelekig önző. Kizárólag magadra gondolsz. És a volt férjed bűneit rajtam töltöd le... *Egész szövege igaz volt, ezt a nő is tudja. Mindent úgy mondott, mintha kiolvasná a nőből, ami még idegesebbé tehette a sok sértés mellett.* És tudod miért vagy önző? *Kérdi egyik szemöldökét felhúzva. Tekintete még mindig férfias, de nem bántó. Egyetlen szava sem volt az, noha annak hallatszanak Számára ez csak sorozatos tények közlése.* Mert a lányom és én is majdnem meghaltunk pár órája. Te pedig annyira tudsz gondolni, hogy megcsókoltam mást. *Itt testével közeledik kicsit.* Csókolnálak téged is. *Suttogja egyre halkabban. Ismeri a nőt, nem tudja zavarban hozni, de kellemetlen helyzetbe igen. Végigsimít karján.* Érintenélek téged is. *Lehunyja szemét, vesz egy mély levegőt, majd ismét a barna szempárra emeli saját, barna tekintetét.* Gyönyörökben fürdőztetnélek, ha engednéd.... *Búgja egészen mély hangon, majd hirtelen megszakítva kis révületüket eltávolodik, kinyitja irodájának ajtaját és kilép rajta.*

2012.07.08. 16:18 Enayla

- Nyugalmad talán nem de ez a kedvesség már annál inkább. *hatalmasat sóhajtott mintha valamire nagyon rá kellene vennie magát * Csak azért mert tőlünk nagyobb hatalmak -gondol itt a Vénekre - belekényszerítettek valami olyanba amit egyikünk sem akart és ez zavaró tényező, nem kell az állandóan elvárt illem és erkölcs szerint viselkedni. *Hangjában és tekintetében mintha a kérés halvány jele csengne ki és mutatkozna meg de gyorsan még hozzá teszi újra elkomolyodva* - Ahogy a péla is mutatja ez nem működik. *Arra hogy Ezio szinte leoltja hogy ne szóljon bele a dolgaiba újra csak fusztráltá teszik, megmarkolja két kezévela  karfa szélét mire keze alatt a bőrön jégkristályok jelennek meg. * - Fogadott öcséd adhat tanácsot de a feleséged már nem? *Kérdezte némi gúnnyal hangjában majd jobbnak látta inkább távozni így szép lassan felállt. de mielőtt elindult volna még férjére nézve újra megszólalt.* - Ne kérdőjelezd meg a viselkedésem addig a napig míg a tiéd nem makulátlan. *Közölte vele majd hátatfordítva neki elindult az ajtó felé.* - Amit teszel az innentől kezdve kihat az Avernoir családra is az én családomra és ahogy te szemed előtt tartod és törődsz a tiéddel úgy én is az enyémmel ezt ne feledd. És ennek semmi köze az általad beképzelt sárga színhez. *Tette még hozzá futólag *

[962-943] [942-923] [922-903] [902-883] [882-863] [862-843] [842-823] [822-803] [802-783] [782-763] [762-743] [742-723] [722-703] [702-683] [682-663] [662-643] [642-623] [622-603] [602-583] [582-563] [562-543] [542-523] [522-503] [502-483] [482-463] [462-443] [442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [Korábbi]